Előző írásunkban bemutattuk, hogy Ronald Reagan milyen utat járt be egy alig ezer fős település szülöttjeként, most azt vizsgáljuk meg, hogy az Ovális Iroda későbbi lakójának antikommunizmusa és vallásossága miben gyökerezett és hogy alakította nézeteit a nemzetközi politika megítélésében.

Az ifjú Ronald Reagan már gyermekként vallásos nevelésben részesült és a színész szakszervezet vezetőjeként megtapasztalta a hollywoodi filmgyárra gyakorolt kommunista hatást. Anyjához hasonlóan Ronald Reagan is jól ismerte a Bibliát és a Krisztus Tanítványai hagyományaival összhangban azt szó szerint értelmezte. Az Armageddon-történetet ezért az atomháború okozta világvégéről szóló próféciaként magyarázta. Ezt nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert McFarlane is alátámasztotta későbbi visszaemlékezésével: „Az elnöknek meglehetősen erős véleménye volt az Armageddon-példázatról. Meg volt róla győződve, hogy egy nukleáris csapásváltás e prófécia beteljesülése lenne, s hogy a világvége nukleáris katasztrófa végén jön el.”

Reagant nézeteiben csak erősítette Billy Graham tiszteletes, akivel először a hatvanas évek végén találkozott. Reagan értelmezésében a példázat arról szólt, hogy a Nyugat egyik ünnepelt vezére hatalmas csatában legyőzi a szovjeteket. Győzelmét követően a vezetőről kiderül, hogy ő valójában az Antikrisztus. Bukása után Jézus Krisztus győzedelmeskedik: új eget és új földet teremt. A bibliai történet szól egy olyan csapásról is, amely egy nagy keleti hadsereg pusztulását okozza. Reagan azt állította, hogy ez a csapás az atomháború lesz, amit a következő bibliai idézetre alapozott: „megrothad húsunk még életükben, szemük is megrothad gödrében.” (Zak 14:12).

Reagan szerint a hetvenes és nyolcvanas években világszerte tapasztalható állapotok valószínűsítették az Armageddon bekövetkeztét. Ennek több fontos előjelét vélte felfedezni: Izrael állam megalapítása, Líbia átállása a szocialista táborba, a szokatlan időjárás, a természeti katasztrófák. 1971-ben azt mondta a kaliforniai szenátus egyik prominens tagjának: közeleg a világvége, mert a történelem során először az események a bibliai jóslat szerint történnek: „A miénk lehet az a generáció, amelyik megéri az Armageddont” – vallotta meg Reagan kilenc évvel később a Jim Baker-féle PTL televíziócsatornának adott interjúban. Az 1980-as évek közepén a politikai és üzleti élet képviselői előtt az elnök szűk körben megismételte véleményét – tanácsadóinak legnagyobb rémületére, akik próbálták lebeszélni az effajta megnyilatkozásokról. 1985 februárjában a The Wall Street Journalnak adott interjújában ismételten az Armageddont emlegette: „Nem tudom, tudják-e, de sok teológusnak feltűnt az évek során, hogy az elmúlt években – mint a történelemben még soha – a próféciák zöme kezd beteljesülni.”

Reagan leginkább attól tartott, hogy egy nukleáris baleset vagy egy atomfegyverrel rendelkező renegát robbantja ki váratlanul az Armageddont. „Mindannyian tudjuk, hogy kell atomrakétákat gyártani” – mondta Reagan. „Egy szép napon majd jön egy őrült, aki rakétákat készít, s mindannyiunkat megzsarol, ha csak nem tudunk védekezni ellenük.” Az elnök ezért hívta életre a Stratégiai Védelmi Kezdeményezését (SDI), a híres „csillagháborús tervet”, hogy meg tudja védeni országát a nukleáris Armageddonnal szemben. Reagan nem azért hívta életre az SDI-t, hogy a Szovjetuniót fegyverkezési versenyben gazdaságilag kimerítse, hanem vallásos meggyőződése miatt. 1983 márciusában Reagan a következő kérdést intézte az amerikaiakhoz: „Mi lenne, ha el tudnánk fogni és meg tudnánk semmisíteni minden hadászati ballisztikus rakétát, mielőtt azok elérik országunk vagy szövetségeseink területét?  Nem lenne jobb, ha az életeket meg tudnánk védeni, nemcsak megbosszulni?”

Reagan elnök nézete szerint a hatalmas atomfegyverkészletek növelték egy nukleáris baleset valószínűségét. Szerinte e fegyverek puszta léte veszélyt jelentett az emberiségre és ezért a fegyverezet-ellenőrzés hidegháborús megközelítését is elvetette. Számára olyan múltbéli egyezmények, mint például a SALT I. és a SALT II., csak az atomfegyver-arzenál bővítésének szabtak határt. Reagan elnöksége alatt viszont ezzel szemben az atomfegyverek számának csökkentését, és végső soron a nukleáris fegyvertár teljes felszámolását kívánta megvalósítani. Saját szavaival: „Amíg csak létezik atomfegyver, mindig fenn fog állni annak a veszélye, hogy azt be is vetik és mihelyt az első fegyvert kilövik, ki látja a végét? Ezért az álmom egy atomfegyvermentes világ lett.”

Reagannek a fegyverzet-ellenőrzésről szóló nézetei forradalmi irányváltást jelentettek a hidegháború korszakában. Martin Anderson erről így ír: „Az atomfegyverekkel uralkodó felfogás egyértelmű volt a hetvenes évek végén. Ez idő tájt senki sem gondolta komolyan, hogy bármi esély is lenne az atomrakéták számának csökkentésére. Sőt a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a legradikálisabb javaslat is csupán a létező atomfegyverek befagyasztására vonatkozott. És amikor Reagan szűk körben arról az álmáról beszélt, hogy egyszer majd olyan világban élünk, amelyben nincsenek nukleáris fegyverek – nos, ezt mindannyian megmosolyogtuk.”

Noha Reagannek határozott véleménye volt az atomfegyverek erkölcstelenségével kapcsolatban, s igencsak tartott egy lehetséges nukleáris katasztrófától, e gondolatai nagyrészt rejtve maradtak a közvéleménytől. Tanácsadói szerint nézeteit csak nehezen lehetett volna kommunikálni az amerikai népnek, különös tekintettel arra, hogy a média ki volt éhezve a szaftos, rövid nyilatkozatokra. Attól tartottak, hogy az elnök szavait kiforgatnák, s felhasználnák ellene, valamint hogy veszélybe sodornák a kormányzatnak a hadsereg megerősítésével kapcsolatos terveit, amelyet még Reagannek sem állt szándékában feladni.

Reagan elnök a közhiedelemmel ellentétben nem volt háborús uszító, sőt az atomfegyverek korszakát, vallásos gyökerei miatt az Armageddon lehetséges eljöveteleként értékelte. Ez a meggyőződése, ami végigkísérte az életét, így az elnökségét is, segítette hozzá ahhoz, hogy feladja harcias politikáját és elsőként a két szuperhatalom közül tárgyalásokba bocsátkozzon az atomfegyverzetek csökkentése ügyében. Az SDI és az amerikai védelmi kiadások rekordszerű megemelése az elnöknek mind a nyugati világ számára nélkülözhetetlen „túlélést” garantálta. Ő ugyanis pontosan látta, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus gyilkos ideológiája békére hivatkozik, de a valóságban világszerte offenzívában, a demokráciák pedig visszaszorulóban vannak. Az atomháborúról alkotott vallásos és konzervatív meggyőződése, valamint első elnöki ciklusának tapasztalatai Reagant arra sarkallták, hogy tárgyalásokba kezdjen a szovjetekkel, ami a rendszerváltoztatás egyik kulcsmomentuma lett. Ezt a „reagani fordulatot” következő írásunkban elemezzük.

Nagy Gergely