A magyar cigányság sokszor bizonyította már hazánk szabadsága és függetlensége iránti elkötelezettségét. Így volt ez 1956-ban, de így volt ez a rendszerváltoztatás éveiben is.

Óvónőként szeretett volna elhelyezkedni Bátonyterenyén 1982-ben, de akkor kellett a hely a tanácselnök lányának, így végül - óvónői végzettsége ellenére – egy virágüzletet vezetett. Berki Judit Kisvárdáról származik, ahol nagyapja még patkolókovács volt. Édesapja is a kovácsműhelyben dolgozott, egészen addig, míg elfogytak a lovak a környékről és nem maradt elég munka a két kovácsnak. A család ezért Budapestre költözik, Judit viszont 1982-ben kislánya asztmája miatt választja mégis a vidéket.

Gyermek-foglalkozásokat tartott, nevelőotthonban dolgozott, majd hét éven át vezette az ország első lakásotthonát, ahol a régi hodályok helyett kisebb, családiasabb otthonokban élnek a gyerekek. A rendszerváltoztatás éveiben újra főiskolára járt, akkor kezd gondolkodni a fennálló rendszerről. “Akkor látod, hogy valami nagyon nincsen rendben. Hogy arról van szó, hogy a pártállam ráteszi a kezét mindenre” - emlékszik vissza egy korábbi interjúban. 2002-ben a kormány Romaügyi Hivatalának vezetője, ahonnan csalódottan állt fel. Ma az ország egyik legjobban működő tanodahálózatát működteti Nógrád-megyében.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

Bogdán János mert nagyot álmodni: esztergályosból a világ első cigány gimnáziumát hozta létre. János szegény család hatodik gyermekeként született a somogyi Görgeteg szőlőhegyén. Esztergályosnak tanult, majd magyar-történelem, később filozófia szakot végzett. 1990-től Orsós Annával, Derdák Tiborral és Vörös Istvánnal négyesben kitalálják és megszervezik a Gandhi Gimnáziumot, ahol tehetséges cigány gyerekek tanulhatnak és mehetnek tovább egyetemre. A Kádár-rendszer többé-kevésbé arról szólt, hogy ’ezeknek a roma embereknek olyanoknak kéne lennie, amilyenek mi magunk vagyunk”. Maximum vasárnap valamilyen folklór tevékenység folyjék, táncoljanak, énekeljenek, danolásszanak, ahogy ugye, a vérükben benne lenne. Mi viszont azt gondoljuk, hogy ez egy élő kultúra, amit művelni kell" - mondta el egy korabeli felvételen. 1998-ban hívták a nagypolitikába, de Jánosnak a cigányság volt a szívügye, a helyi kisebbségi választáson mérettette meg magát. 1998-ban Solt Ottília díjat kapott. 1999-ben autóbalesetben vesztette életét, négy fiút hagyva maga után. A Gandhiban azóta sok száz cigány fiatal szerzett érettségit.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

„A nyolcadik kerületben éltem meg 1956-ot, mint nyolc-kilenc éves kisfiú. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem, az mégsem a nagy politikai mozgások, nem az, hogy a Népszínház utcában tudtam meg, Sztálin elvtárs meghalt, hanem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék” - így emlékszik vissza gyermekkorára Péli Tamás, Molnár István Gábornak adott interjújában.

Egy kisfiú, aki orvos akart lenni, és meg is valósítja álmát. Dr. Szirtesi Zoltán nem mélyszegénységből jött: anyai ágon jómódú kereskedők, apai ágon nagymúltú zenészek voltak a családjában. 1970-től dolgozik körzeti orvosként Kiskundorozsmán, döbbenetes körülmények között. „Nagykabátban vizsgálták a cigányokat… és nem volt szabad csak a földre ülni” - mondta el egy korábbi interjúban. A helyi romák hozzá voltak szokva, hogy ők csak a többség után kerülhetnek sorba. „Kimentem a váróba, és kijelentettem, hogy én kétfajta embert ismerek: egészségeset és beteget.” – mondta Szirtesi doktor. Munkájának hamar híre ment, többféle testületnek volt tagja, és mindig a cigányság érdekét szeme előtt tartva cselekszik. 1986-ban az Országos Cigány Tanács egyik alapítója, később elnöke volt, részt vállalt a cigánytelepek felszámolásában. Nyolc könyvet publikált egészség témában, van, amit cigány nyelven is. Ma is rendel, és feleségével, Zsuzsával a helyi közösség szíve-lelke.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

Egy törékeny asszony pár kisgyerekkel karókat ver le, zsineget feszít ki egy füves területen. Játszani kezdenek. Másnap is találkoznak – ugyanitt. És harmadnap is. Így indul 1968-ban a hodászi cigány óvoda. Rézműves Mihályné, Lina konok szeretete pár év alatt falakat húz a zsineg helyére, ahol a roma gyermekek egy új, reményteli nemzedéke nő fel.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.