A második világháború szinte még be sem fejeződött, de a harcok fő színtereként szolgáló Európa jövője már megpecsételődött. A Szovjetunió által elfoglalt országokban megkezdődött a helyi kommunista diktatúrák kiépítése, míg az Amerikai Egyesült Államok hadereje által felszabadított nyugat-európai országokban megteremtődött a demokratikus kibontakozás lehetősége. Európát és a világot vasfüggöny szelte ketté, a két oldalán két teljesen különböző világrenddel. A hidegháború évtizedei alatt a helyettesítő háborúkon, a technológiai fölényért vívott küzdelmen túl, harc folyt a gondolatokért is. Ebben az utóbbi küzdelemben vállalt oroszlánrészt az amerikai Commentary című folyóirat, amely mindvégig a kommunizmus elleni küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában 2015-ben megjelent Szabadság/Harcosok – Hidegháborús írások című kötet a nagynevű folyóirat 15 tanulmányát közli magyar nyelven, amelyek hozzájárultak a lelkekért folytatott háború sikeres megvívásához. 

A rendszerváltoztatás és az első szabad választások kapcsán megjelent kampánytermékek a plakátművészet remekeit hozták létre. A Magyar Demokrata Fórum Tovariscsi, konyec! vagy a FIDESZ Tessék választani! című plakátjai egyaránt a kommunista múlttal való szakítást fejezték ki. Ebbe a sorba illeszkedik az MDF Országos tavaszi nagytakarítást! követelő plakátja is. 

Sorozatunkban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány rendszerváltoztatás történetéhez illeszkedő kiadványait mutatjuk be. Mai írásunkban Mart Laar észt történész, volt miniszterelnök Vissza a jövőbe című kötetét ismertetjük. A szerző részletesen elemzi Közép-Európa sorsát a második világháború végétől a hidegháború befejezésééig, bemutatván azt a folyamatot, amely során a közép-európai emberek legyőzték a kommunizmust és visszaszerezték országaik szabadságát. 

1989. május 11-én a Republikánus Kör demonstrációt szervezett a Művelődési Minisztérium épülete elé, tiltakozván a kötelező iskolai orosz nyelvoktatás ellen. Az 1949-ben első idegen nyelvvé nyilvánított orosz teljesen idegen volt a magyar oktatási rendszer számára. Nem állt rendelkezésre szakképzett tanerő, nem voltak tankönyvek és módszertani útmutatók sem, de a rendeletet végre kellett hajtani. Az orosz nyelv kötelezővé tétele Magyarország szovjetizálásának egyik szimbolikus eszköze volt, így nem véletlen, hogy negyven évvel később a rendszerváltoztatás egyik alapvető követeléseként fogalmazódott meg a nyelv kötelező tanításának az eltörlése.

Sorozatunkban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak a rendszerváltoztatás történetéhez illeszkedő kiadványait mutatjuk be. Mai írásunkban az egyik legismertebb szovjet disszidens, emberjogi harcos Vlagyimir Bukovszkij Moszkvai per című monográfiáját ismertetjük. A kötetben a szerző saját moszkvai levéltári kutatási eredményeit teszi közzé az 1990-es évek elejéről. Bukovszkijt személyesen Jelcin elnök kérte fel, hogy szakértőként vegyen részt a kommunista funkcionáriusok ellen indított perben. De miért éppen őt választotta ki Oroszország első szabadon választott elnöke erre a feladatra? Miért vált abszurd komédiává a moszkvai bírósági színjáték? S miért lett sikerkönyv a Moszkvai per a megjelenését követően nem sokkal? Bukovszkij könyve nem csak a fenti kérdésekre ad választ, de konkrét példákon keresztül mutatja be a kommunista diktatúra működését.

Huszonegy évvel Louis Armstrong emlékezetes fellépését követően újra neves fellépőnek adott otthont a Népstadion, amely 1986. június 27-én délután négykor megnyitotta kapuit, hogy néhány órával később, mintegy hetvenezer ember előtt koncertet adjon a világhírű Queen együttes. Harmincöt évvel ezelőtt státuszszimbólummá vált Budapesten a Queen-jegy, a kilátogatók másfél órán át érezhették a vasfüggönyön túli szabadság szelét.