1989 augusztusában, ha valaki elkövette azt a hibát, hogy autóval igyekezett a Zugligeti Szent Család templomba misére, akkor abból csúnya késés lett. A Szarvas Gábor úton és a mellékutcákban mozdulni nem lehetett a DDR matricás Wartburgoktól és Trabantoktól. A plébánia és a két szomszédos telek kertjében katonai sátrak látványa fogadta a híveket. A járdán tűt nem lehetett leejteni, mindenütt német beszéd hallatszott. Az egész egyházközség megbolydult, mindenki azzal volt elfoglalva, hogyan tudná kivenni a részét a segítségből. A zugligeti közösség és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989 nyarán történelmet csinált: több tízezer keletnémet ember számára nyújtott segítséget, és ezzel Európa legnagyobb humanitárius segélyakcióját hajtotta végre.

Hódmezővásárhely. Brüsszel, Budapest, Salgótarján és Gyula után Vásárhelyre is megérkezett a 30 éve szabadon elnevezésű vándorkiállítás. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központban augusztus végéig látogatható tárlat tablókon jeleníti meg a kelet-európai nemzeteket szabadságuktól megfosztó rendszert. Bemutatja az eseményeket a második világháborút követő időszaktól kezdve a rendszerváltásig.

Harminc év távlatából az 1989-es esztendőre úgy emlékszünk, mint a „csodák évére”. Magyarországon emberek százezrei vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a diktatúra és a szovjet megszállás ellen; szabadságot és függetlenséget követelve fogott össze – ha csak rövid időre is – a demokratikus ellenzék. A rendszer alapjai megroppantak, majd 1990-ben az állampolgárok fél évszázad elteltével újra szabadon dönthettek a jövőjükről. A voksolást megelőző hónapokban kortesbeszédek tucatjait hallhatták, politikai szimbólumok színes kavalkádját láthatták a televízió nézői, a már a 80-as években megszokott formanyelvet hordozó reklámfilmekben. A Derrick film epizódjai előtt a „csókolom, Ági van?” mondatot felváltotta „a hallgass a szívedre” szlogen.

A Trabant amellett, hogy a rendszerváltás előtt hosszú évekig szinte az egyetlen opciót jelentette a kocsivásárlás előtt álló családoknak, a Német Demokratikus Köztársaság és egyben a szocializmus időszakának egyik jelképe. Egy színes mintákkal dekorált példánya most augusztus 18-ig a Váci Mihály Kulturális Központ előtt áll, nem véletlenül: a körülötte kiállított tablók a 30 éve szabadon című tárlat anyagát mutatják be a járókelőknek.

Harminc éve, 1990. augusztus 3-án választották köztársasági elnökké Göncz Árpádot, aki így a rendszerváltoztatás utáni szabad Magyarország első államfője lett. Ezzel a rendszerváltoztatás újabb, rendkívül fontos mérföldkövéhez érkezett el Magyarország.

„Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?” 1990. július 29-én, vasárnap erre az ügydöntő kérdésre kellett (volna) választ adnia a magyar polgároknak. De miért kellett ugyanabban az ügyben egy éven belül kétszer is népszavazást kiírni? Hiszen a magyar választók 1989. november 26-án, az ún. „négyigenes” népszavazáson egyszer már döntést hoztak az elnökválasztás kérdésében, a választás jogát az Országgyűlés jogkörébe vonva.