A II. világháború végétől egészen 1989-ig zajló nagyhatalmi szembenállás a Szovjetunió vezette kommunista blokk, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a „szabad világ” között. Kisebb helyi, általában közvetítők által vívott háborúkat nem számítva a fogalom az ideológiai, társadalmi, gazdasági és fegyverkezési szembenállás évtizedeit jelenti. 

Az NDK-ban, Lipcsében zajló antikommunista tüntetések. Az első demonstrációra 1989. szeptember 4-én került sor, majd sorozatosan újabbak követték a hétfői napokon. A „hétfői tüntetések” a keletnémet rendszerváltoztatás egyik jelképévé váltak. 

A termelőszövetkezettől egyéni gazdálkodásra kapott földterület, a gulyáskommunizmus egyik kulcsfogalma. 

Az MSZMP társadalmi ernyőszervezete. Vezetője, Pozsgay Imre és lapja, a Magyar Nemzet a rendszerváltoztatás előkészítésében fontos szerepet játszott. Utódszervezete az 1990-es választásokon sikertelenül induló Hazafias Választási Koalíció volt.

Az Európát mesterségesen kettészelő vasfüggöny osztrák–magyar szakaszának egy részét a Páneurópai Piknik keretében 1989. augusztus 19-én nyitották meg. Ezzel a Magyarországon tartózkodó keletnémet állampolgárok szabadon Ausztriába távozhattak. 

Kolbász a hűtőben, „maszekmunka”, Trapper-farmernadrág, SZOT-üdülő: egytől-egyig a „legvidámabb barakknak” nevezett Magyarország kulcsszavai. A Kádár-korszak ezzel kínált kiegyezést az 1956-os megtorlások után az embereknek. Az új társadalmi szerződés lényege: amennyiben nem szólnak bele a politikába, az állam biztosítja a mindennapi megélhetéshez szükséges javakat és megnyit egy szűk teret a magántevékenység folytatásához.