A Magyar Szabadság Éve

A háború szele – jugoszláv bombák Barcsra

1991. október 27-én, vasárnap este nem sokkal tíz óra előtt robbanások sorozatára lettek figyelmesek a déli határ menti Barcs város lakói. A városban élők számára a jugoszláv határ túloldalán zajló háború eddig még „csak” a látóhatáruk szélét súrolta, de ezen a vasárnapon konkrétan megérintette a térségben élőket a háború szele. A valószínűleg eltévedt jugoszláv katonai gép a város nyugati határát szórta meg pusztító terhével, de szerencsére személyi sérülés az ijedelmet leszámítva nem történt. A bombák egy része szántóföldre hullott, egy részük viszont több épületben is kárt okozott. A súlyos eset felhívta a közvélemény figyelmét a szomszédban nyár óta zajló háborúra.

„A magyar határőrség tagjai vasárnap este kevéssel kilenc óra előtt repülőzúgást észleltek: egy kivilágítatlan gép északnyugati irányból közelített Barcs felé. A repülő valószínűleg igen alacsonyan, a földtől legfeljebb 300 méternyire szállt. A magyar légtérben alig néhány percig tartózkodott, s 20 óra 55 perckor elhagyta az ország területét.” – olvashatjuk a Magyar Hírlap 1991. október 29-i tudósításában. Aznap a Honvédség két alkalommal észlelt Jugoszlávia felől idegen berepülést Magyarország felett. A kettő közül a fenti tudósításban szereplő gép oldotta ki Barcs felett a bombákat, nem kis riadalmat keltve ezzel a lakosságban. 1991-ben egyébként összesen 19 jugoszláv oldalról történő légtérsértést regisztrált a Honvédség, közülük a barsi volt a legsúlyosabb incidens, október 27-én. Keleti György a Honvédség szóvivője, tanulmányában részletezte az esetet: „Az eddig nem azonosított felségjelű repülőgép pilótája az esetet követő vizsgálat megállapításai szerint két darab BL–755 típusú, angol gyártmányú kazettás bombát oldott ki. A kazettákban összesen 294 darab kumulatív hatású repeszgránát volt, amelyek 15 kivételével felrobbantak. Egy-egy gránát több centiméter vastagságú acéllemez átütésére alkalmas, s repeszhatását tekintve mintegy 25 méter átmérőjű körben okozhat súlyos, esetleg halálos sérüléseket. Ez az eszköz a szakirodalmakban található leírások alapján elsősorban betonerődítmények, harckocsik és páncélozott járművek elleni támadásra használható.” A fegyveres testület szóvivője azt is hozzátette az általa elmondottakhoz, hogy a Honvédség tűzszerészei megvizsgálták a fel nem robbant bombákat, s megállapították, hogy azok nem „véletlenül” estek le a repülőgépről, hanem szándékosan oldották le őket a géptestről. Ráadásul az is bizonyított, hogy a gép a bombák kioldása előtt olyan manővereket hajtott végre, amelyek bombavetés esetén szükségesek. A szakértők szerint az is egyértelmű volt, hogy a pilóta észlelte, hogy nem Jugoszlávia felett jár, hiszen a levegőből látnia kellett az esti fényviszonyok között is jól kivehető határfolyót.

A két ország képviselői között miniszteri szinten is foglalkoztak az eseménnyel. A szerb külügyminiszter „sajnálatos véletlennek” nevezte a barcsi esetet. Ugyanakkor a bombák leoldása már nem értékelhető így, erre a fentebb idézett hatósági vizsgálatok is rávilágítottak. Ettől függetlenül a hivatalos magyarázat szerint a repülőgép eredeti célja a 15 km-re a horvát oldalon fekvő verőcei cukorgyár bombázása lett volna, a gép a kötelékétől szakadt el és ezután, immár magyar területen oldotta le a bombákat Barcs felett. Az tény hogy a két ország között az eset kapcsán nem romlott tovább az egyébként nem felhőtlen viszony. Magyarország sérelmezte, hogy a jugoszláv hadseregbe lakosságarányukhoz képest nagy számban hívnak be délvidéki magyarokat, így a harci cselekmények során elhalálozottak között is kiugróan magas a magyar nemzetiség aránya. Árnyalta a kétoldalú kapcsolatokat az ún. „Kalasnyikov-botrány” is, amely 1991 januárjában robbant ki. Ekkor derült ki, hogy Magyarország titkos úton, több mint 36 ezer Kalasnyikov-géppisztolyt adott át a horvát függetlenségi erőknek. Így nem meglepő az sem, hogy voltak hangok, amelyek a barcsi incidenst a fenti botrányra adott szerb válaszként értékelték. Ezeknek azonban semmilyen valóságalapjuk nem volt, s a két ország közötti kapcsolatokat sem rontották.

Akárhogy is történt, a bombázás Barcson óriási riadalmat keltett. A megyei rendőrkapitányság beszámolója szerint a helyiek az eset után még hosszú ideig féltek attól, hogy a bombázás megismétlődik, s ezúttal áldozatokat is szed majd. Mindazok, akiket a katonai akció valamilyen formában megkárosított, még inkább rettegésben élték mindennapjaikat 1991 késő őszén. Az egyik helybeli így emlékezett vissza az október 27. estéjére: „Kint voltam az udvaron, aztán jött a repülőgép és egy bomba pont a házunkra hullott, átszakította a tetőt. Berohantam a házba, a feleségem és a két gyerek remegve sírt. Szerencsére nem a konyhában voltak, mert akkor végük lett volna. A bomba nemcsak a cserepeket, a mennyezetet is átszakította és belefúródott a betonaljzatba. Csoda hogy túléltük.” – olvashatjuk a Népszabadság október 29-i számában. Az eset kapcsán három utcából összesen hatvan lakót kellett ideiglenesen kitelepíteni, amíg a tűzszerészek át nem vizsgálták a környéket és el nem szállították a fel nem robbant bombákat. A helyzet cseppet sem volt megnyugtató, hiszen másnap Mohácsnál telepített szerb aknákat fedeztek fel, amelyek csak a szerencsének köszönhetően nem okoztak tragédiát. Egy biztos, az ugyanazon a napon Budapestre látogató jugoszláv külügyminiszternek, kínos pillanatokat okozott a két incidens.

Október 30-án Antall József miniszterelnök ellátogatott Barcsra, ahol a robbanások helyszínén kijelentette: „A leghatározottabban tiltakozunk a határsértések és az aknásítás ellen, amiért a felelősség a jugoszláv felet terheli. A magyar fél eddig rendkívül visszafogott volt a légsértésekkel és a határa közelébe telepített aknazárakkal kapcsolatban, de az nem tolerálható, hogy a jugoszláv területen folyó harcok Magyarországra is átterjedjenek, illetve határaink mentén olyan aknákat telepítsenek, melyek robbanásának hatósugara országunk területét is érinti, és nem fogadhatjuk el, hogy a szomszédos ország területén folyó légi hadműveletek során megsértsék Magyarország légterét. Elvárjuk, hogy a szükséges intézkedéseket a jugoszláv fél megtegye, mert övé a felelősség a barcsihoz hasonló esetekért.” – idézte a kormányfő gondolatait az Új Dunántúli Napló október 31-i száma. A barcsi szemlén a miniszterelnök és más kormánytagok mellett részt vett a jugoszláv nagykövet és Jugoszlávia katonai és légügyi attaséja is.

A barcsi incidens még közelebb hozta a magyar emberekhez a jugoszláv háborút, ugyanakkor a magyar kormány erélyes és következetes fellépésének köszönhetően az ellenséges berepülések a barcsi eset után megszűntek, így szerencsére a dél-somogyi kisvárosban történtek nem ismétlődtek meg sem ott, sem más határmenti településen.

Balogh Gábor