„Rendezzék be és avassák emlékhellyé Kádár János gyermekkorának színhelyét, az elmúlt években felújított kapolyi lakóházat. A Kádár-emlékház létrehozásával egy időben Kaposvárott rendezzenek emlékkiállítást Nagy Imre tiszteletére. Indítványozzák, hogy mindkét emlékhelyet az idei októberi évfordulókhoz kapcsolódva nyissák meg: Nagy Imréről október 23-án, Kádár Jánosról október 31-én emlékezzenek meg” – olvasható a megdöbbentő tudósítás a Magyar Hírlap, 1989. augusztus 9-i lapszámában. A rendszerváltoztatás legikonikusabb évében, alig néhány héttel az 1956-os hősök újratemetését követően Kádár-emlékház létrehozására javaslatot tenni, ráadásul azt éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója kapcsán megnyitni, hajmeresztő elgondolás volt. De az éppen a hatalomátmentésen ügyködő MSZMP Somogy megyei szervezete szerint mindenképpen támogatandó ötlet volt. A somogyi pártvezetés talán úgy gondolta, hogy Nagy Imre és Kádár János öröksége megfér egymás mellett a rendszerváltoztatás kellős közepén. Mindez nem véletlen, az állampárt részéről 1989 második fele arról szólt, hogy a rendszerváltoztatásnak a közmegegyezés és a megbocsátás jegyében kell zajlania, nem pedig az elkövetők megnevezésével és az áldozatok megkövetésével.

A Kádár-emlékház létrehozása azonban nem 1989-ben merült fel első ízben. Az 1980-as évtized elején Havasi Ferenc kommunista politikus, a Politikai Bizottság tagja – vannak olyan feltételezések, amelyek szerint Kádár kiszemelt utódja – vetette fel az emlékház létrehozásának ötletét, amelynek érdekében konkrét lépéseket is tettek. Havasi leutazott Kapolyra, ahol megtekintette a házat, majd rövid idő elteltével a megyei pártvezetés ajánlatot tett az épület akkori tulajdonosának a ház megvételére. A tulajdonos végül ráállt az ingatlan-csere lehetőségére. Habár nem helyben szeretett volna új ingatlanba költözni, végül mégis egy másik kapolyi házat vásárolt meg neki a megyei pártvezetés.

A tulajdonos kiköltöztetését követően hozzá is kezdtek az épület felújításához, de végül maga Kádár János volt az, aki leállíttatta a projektet, többek között arra hivatkozva, hogy ő nem akar magának olyan személyi kultuszt kiépíteni, mint amilyet a szomszédos Románia diktátora, Ceaușescu hozott létre saját személye körül. Így végül hiába volt Havasi elvtárs elszántsága, a Kádár-emlékház végül nem nyílt meg az 1980-as években Kapolyon. Maga az idős pártvezető ugyan kevés életútinterjújában mindig pozitív élményeket felidézve emlékezett kapolyi éveire, de árulkodó tény, hogy regnálása alatt mindössze egyszer látogatott a faluba. Ennek a látogatásnak ugyanakkor konkrét eredménye is volt, hiszen a ház előtti utcát a főtitkári látogatást követően leaszfaltozták.

1989-ben, nem sokkal halálát követően ismét felmerült a Kádár-emlékház gondolata. Ezúttal nem csak a személyi kultusz ápolása volt az ötletgazdák szándéka. Nagy Imre és mártírtársai újratemetése és Kádár temetése között alig egy hónap telt el. A hatalma átmentésére készülő MSZMP mindkét vezetőt a sajátjának tartotta, a megbocsátás és a közmegegyezés jegyében éppen ezért mindkét politikai vezető emlékének a megőrzésére törekedtek. Ennek keretében akarták egy időben kialakítani Somogy megyében a Nagy Imréről és Kádár Jánosról szóló emlékkiállításokat.

A rendszerváltoztató pártok értelemszerűen tiltakoztak a Kádár-emlékház létrehozása ellen. Az FKGP és az SZDSZ helyi csoportja, közleményben tiltakozott a tervezett kiállítás ellen: „Fölháborodva hallottuk az 1989. augusztus 8-i tévéhíradó 2. kiadásában a Somogy megyei MSZMP felhívását a városunkhoz tartozó Kapoly községben »létesítendő« Kádár-emlékházra vonatkozóan. Tiltakozunk az említett épület fenti célú hasznosítása ellen! Az »emlékház« már 1987-ben elkészült. Az építés idején Kádár János sem értett vele egyet. Az a párt hirdette meg ezt az újabb »sztálinista megnyilvánulást«, amelyet nyomaszt az elmúlt negyven év történelme, és amely – őszintén? – szeretne megújulni!” – olvasható a pártok közleményében.

A Kádár-emlékház tervét végül elvetették a párt helyi vezetői, így végül a házban nem alakítottak ki kiállítást Kádár János emlékére. A ház azóta az enyészet áldozatává vált. A 2010-es években már szalaggal volt lezárva a terület, amelyre életveszélyre figyelmeztető tábla volt erősítve. Közben megpróbálták eladni az épületet, illetve ekkor inkább már csak magát a telket. 2022-ben a ház tetőszerkezete már nem állt, a födémet a gyomnövények uralták. Az egykor láthatóan takaros parasztház szomorú látványt nyújt, amely ugyanakkor akár a szimbóluma is lehetne a Kádár-korszak vidékkel kapcsolatos „csendes faluromboló” politikájának is. Ha a névadónak nem is, de utóbbinak biztosan emléket állít a kapolyi ház.

Balogh Gábor

Borítókép: Wikimedia Commons