„Kultúra a rendszerváltoztatásban, rendszerváltoztatás a kultúrában” címmel szerveztek angol nyelvű kerekasztal-beszélgetést a Sziget Fesztiválon, a „30 éve szabadon” emlékév programjának keretében. Az augusztus 8-án tartott rendezvény megszólalói hazánkon kívül Lengyelországot, Csehországot és Szlovéniát képviselték, vagyis a közép-európai térség kulturális világát. Mitja Bravhar, a ljubjanai Kino Šiška Centre For Urban Culture programigazgatója; Olga Wysocka, a varsói Zachęta - National Gallery of Art igazgatóhelyettese; Ondřej Hrab, a prágai Archa Theatre igazgatója és Szabó Dávid József, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója beszélgetését Szabó György, a TRAFÓ művészeti vezetője moderálta.
A kerekasztal résztvevői életkoruktól és személyes közreműködésüktől függetlenül egyetértettek abban, hogy 1989-1991 eseményei katartikus pillanatokat jelentettek a kultúrában is, és vica versa: a kultúra és a művészet képviselői mindenütt nagy számban és jelentőséggel vették ki a részüket a kommunista diktatúra lebontásából. A cseh és lengyel tapasztalat szerint a kulturális szektor vágyta a szabadságot, de ugyanúgy nem volt rá felkészülve, mint a gazdaság és társadalom más alrendszerei, ami a ’90-es években sok zavart, bizonytalanságot eredményezett. E bizonytalanság egyik elsődleges terepe a kulturális intézmények és produkciók finanszírozása lett, ami máig a legnagyobb hatású kérdések egyike. A résztvevők szerint Lengyelországban és Csehországban is a neoliberális gondolkodás időszaka ártott a legtöbbet a kultúrafinanszírozásnak, mely szerint a kulturális teljesítmény egyetlen mércéje a fizető közönség nagysága.
Szabó Dávid József rámutatott: a Sziget Fesztivál sikere maga is a rendszerváltoztatás és az abban hősies szerepet vállaló magyarok terméke. E hősök nélkül ma nem létezne a Sziget sem, de a szabadsággal kapott lehetőség nem jelenti automatikusan a sikert is. Szerinte a művészetek és kultúra mai művelőinek minden eddiginél több lehetősége van arra, hogy a produktumokat ne az állam és ne is a szakma felkent papjainak támogatásával, hanem közvetlenül juttassák el a közönséghez. Ehhez azonban versenyképes teljesítményre van szükség, azt pedig el kell felejteni, hogy kultúrát csak az állam finanszírozhat, a kultúra mai művelőinek feladata, hogy új utakat találjanak. Ugyan a térségben a kommunista diktatúrát megelőzően működtek vegyes finanszírozási modellek – állam, mecenatúra, közönség -, ezeket azonban tönkretette a kommunizmus több évtizede.
A beszélgetés lengyel résztvevője problémának nevezte, hogy a kormányok számára a kultúra sokszor csak eszközt jelent, nem öncélt. Szabó Dávid szerint a magyarok számára a kultúra egyszerre cél és eszköz, nemzeti identitásunk elválaszthatatlan része, különösen a magyar nyelv megmaradása játszik kulcsszerepet Magyarország jövőjében, ami tükröződik is a magyarok kulturális törekvéseiben.
A beszélgetésen felmerült a „valódi” kultúra és a kommersz kultúra közötti ék is, mely kihívást jelent a rendszerváltoztatás utáni kulturális intézmények számára. A résztvevők ugyanakkor egyetértettek, hogy e szétválasztás sohasem működött teljesen, és a ma kultúrájában is hatalmas szükség van a kereskedelmileg is sikeres ám mély és színvonalas tartalmakat, értékeket közvetítő produkciókra, hiszen széles közönséget csak ezek révén képes bevonzani a magaskultúra időnként öncélúnak tűnő világa.
Utolsó megszólalóként Szabó felhívta a figyelmet a 30 éve szabadon projekt megjelenéseire a Sziget-fesztiválon, és bátorította a közönséget, hogy hordják maguknál „Sziget-útlevelüket”, mert a fesztivál területén retró-igazoltatásokat tart a korabeli kommunista rendőrség.
(Kép forrása: KKETTK Közalapítvány)