A Magyar Szabadság Éve

A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások lezárása végleg meghátrálásra késztette az állam-pártot

1989. szeptember 18-án lezárult a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások első szakasza. Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), az MSZMP és a „harmadik oldalként” elfogadott, társadalmi szervezeteket képviselő Szakszervezeti Liga között zajló tárgyalások során olyan fontos kérdésekben sikerült megállapodnia a feleknek, amelyek elengedhetetlenek voltak az ország demokratikus átalakulásához.

Az 1989. június 13-án kezdődő tárgyalássorozatra az Országházban került sor. A tárgyalások során döntés született a szabad választások kiírásáról, valamint a feleknek sikerült megegyezniük azokról a politikai és jogi feltételekről, amelyek biztosították az ország békés, demokratikus átalakítását. A megbeszélések során az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) szinte végig egységesen tudta képviselni az érdekeit, mindez pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az MSZMP csupán kevés eredményt tudott elérni az ellenzéki pártokkal szemben. Az egyre inkább elhúzódó tárgyalások során ugyanakkor több olyan kérdés is megoldásra várt, amelyekről csak nagyon nehezen tudtak megegyezni a felek, emiatt pedig az ellenzéki pártok közül többen is a kompromisszumos megállapodás felé hajlottak.

Mindez szeptember közepére törést eredményezett az addig egységes EKA tagjai között. Az SZDSZ és a Fidesz ragaszkodtak a munkásőrség felszámolásához, az MSZMP vagyonelszámoltatásához, valamint a pártszervezetek kivonulásához a munkahelyekről, a legnagyobb vitát azonban a köztársasági elnök megválasztásának módja okozta. Míg a két párt kitartott amellett, hogy az államfő csak az első szabad választások után kerüljön megválasztásra, addig az MDF, a KDNP, az FKgP, valamint a Magyar Néppárt tagjai attól tartottak, hogy a további ellenállás az addig elért eredményeket is veszélybe sodorhatja.

A tárgyalássorozat lezárását megpecsételő nyilatkozat aláírására végül 1989. szeptember 18-án, a Nemzeti Kerekasztal plenáris ülésén került sor. A dokumentumot végül az Ellenzéki Kerekasztal részéről a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, az FKgP, az MDF, a Magyar Néppárt és a KDNP, a Harmadik Oldal részéről a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Demisz, a Magyar Nők Szövetsége, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a Münnich Ferenc Társaság, valamint az MSZMP képviselői írták alá. Mivel a vitás kérdésekben nem sikerült megállapodni, az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá megállapodást, a Magyar Szociáldemokrata Párt pedig különvéleménnyel egészítette azt ki.

A tiltakozó pártok leginkább a köztársasági elnök megválasztásának módjára vonatkozó részt kifogásolták. A megállapodás értelmében bár az elnököt a későbbiekben ugyan az Országgyűlés választotta volna, az átmeneti időszakban azonban a tisztséget betöltő személy közvetlen módon került volna megválasztásra. Ebben mind az SZDSZ, mind pedig a Fidesz az állampárt hatalomátmentési kísérletét vélte felfedezni. Egy esetleges vétó ugyanakkor az addig elért eredményeket is veszélybe sodorta volna, ami miatt a tiltakozó pártok kompromisszumos megoldást választottak. Ennek értelmében az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek egy része ugyan nem írta alá a paktumot, de vétójogától elállva nem akadályozta meg, hogy a többi szervezet aláírhassa azt.

A Fidesz és az SZDSZ ellenállása végül a november 26-án megtartott négyigenes népszavazáshoz vezetett, amelynek kezdeményezéséhez végül az FKgP is csatlakozott. A népszavazás eredménye lehetővé tette, hogy a magyar ellenzék ne kényszerüljön bele egy lengyelországihoz hasonló, ideiglenes paktumba a kommunistákkal, amely ott nem tette lehetővé a teljesen szabad választásokat.

Mindezek mellett, az 1989. szeptember 18-án szignózott megállapodás kétségkívül az egyik legmeghatározóbb pillanata volt a magyar rendszerváltoztatás időszakának, amelynek aláírása garanciát jelentett arra, hogy az elért megállapodások nem válnak semmivé, s még októberben megszülethettek a sarkalatos törvények. Ugyanebben a hónapban az MSZMP végleg megszűnt, a helyébe pedig a lényegesen súlytalanabb MSZP lépett, Szűrös Mátyás pedig október 23-án kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

Mindezzel azonban a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások továbbra sem értek véget, a korábban felállított szakbizottságok egészen november végéig folytatták az egyeztetéseket.

Matyi Tamás