A tér már a 20. század elején is a politikai demonstrációk egyik fő helyszíneként funkcionált. Az „őszirózsás forradalom” idején a téren kiáltották ki az első Magyar Köztársaságot. A két világháború közötti időszakban kegyeleti aktusok színhelyeként is használták a Kossuth teret: itt ravatalozták fel a hivatali ideje alatt elhunyt miniszterelnököt, Gömbös Gyulát, majd néhány évvel később gróf Teleki Pál kormányfőt. A háborút követően, 1946. február 1-én Nagy Ferenc miniszterelnök itt hirdette ki a köztársasági elnökválasztás eredményét. A kommunista diktatúra kiépülésével a tér egyre inkább protokolláris rendezvények helyszíne lett.

1956 októberében, a forradalom kitörésével a tér újból fontos eseményeknek adott otthont. Október 23-án este a tüntetők egy része a Bem-szobortól a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét kívánták hallani, azonban beszéde – már az „Elvtársak!” megszólítás is – csalódást váltott ki a forradalmárokból. A Kossuth tér este kiürült, de a Rádiónál még aznap eldördültek az első lövések. A pártvezetés két nappal később úgy gondolta, a felkelés leverésére elég, ha megmutatja erejét, így került sor október 25-én, a Kossuth téren a fegyvertelen tüntetőkre leadott sortűzre, amelynek mintegy száz halálos áldozata és rengeteg sebesültje volt. A Kossuth téri sortűz minden részletére máig nem sikerült fényt deríteni, a források sok esetben egymásnak ellentmondva írják le az eseményeket. A felvonulók az Astoria Szállótól indultak a Kossuth térre, ahol végül többezerre nőtt a békés tüntető tömeg száma. Ezzel egyidőben tartotta az MDP Központi Vezetősége ülését az Akadémia utcában. Napjainkig nem tisztázott, honnan adták le az első lövéseket, de a téren történt mészárlás a forradalom egyik legvéresebb eseményeként írta be magát a történelemkönyvekbe. A pártvezetés számítása nem vált be, a harcok nem csillapodtak, hanem nagyobb erővel lángoltak fel.

Három évtizeddel később, 1988. március 15-én, közel húszezer fős tömeg indult a Petőfi-szobortól a Kossuth térre, s onnan a Batthyány-örökmécses felé, ahol a rendőrök erőszakkal verték szét a megemlékezőket. Egy évvel később már teljesen más körülmények között emlékezhettek meg a felvonulók március 15-ről. Az MSZMP vezérkara arra akarta rávenni az ellenzéki pártokat, hogy közösen emlékezzenek meg az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseiről, de erre az ellenzéki pártok nem voltak hajlandóak, mivel jól tudták, hogy az akcióval az állampárt célja saját maga tisztára mosása lett volna.

Végül az antikommunista erők összellenzéki megemlékezés keretében vonultak fel. A nagyszabású tüntetésen a felvonulók a Petőfi-szobornál gyülekeztek, onnan a Szabadság térre, a Magyar Televízió székházához mentek, ahol Cserhalmi György színművész felolvasta követeléseiket, majd Csengey Dénes bejelentette a székház jelképes elfoglalását. A tüntetés útvonala a Batthyány-örökmécses irányából, a Kossuth térre vezetett. A téren Orbán Viktor a FIDESZ és Kis János az SZDSZ részéről mondott beszédet. Az 1989-es megemlékezéseken résztvevők létszáma a rendszerváltoztatás követelését támasztja alá: az összellenzéki eseményen mintegy százezer ember vett részt, a hivatalos állampárti ünnepség ezzel szemben nagyjából húszezer főt tett ki.

Október 17-én a parlament megszavazta az alkotmány módosítását, s október 23-án – az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napján – Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a köztársaságot. Aznap a Kossuth téren tízezrek gyűltek össze, hogy megünnepeljék a szabad, demokratikus alapokon nyugvó köztársaság születését.

Lakatos Dorina

Borítókép: Fortepan / Szigetváry Zsolt