A Todor Zsivkov vezette Bolgár Népköztársaság egyike volt a legmerevebb rendszereknek a szocialista táboron belül. Bár a Szovjetunióban meginduló átalakulások és az országban egyre fokozódó elégedetlenség a bolgár kommunista vezetést is arra késztették, hogy valamilyen reformpolitikát hirdessen, valójában Zsivkov és köre továbbra is elzárkózott attól, hogy valódi változtatásokba kezdjen.
A rendszerrel szembeni ellenzék azonban, főképp a keleti blokk többi államában végbemenő átalakulási folyamatot látva, mind nyíltabban követelte az emberi jogok tiszteletben tartását, a politikai elítéltek szabadon engedését, az egyháznak az állami kontroll alóli kivonását. A relatíve jelentős társadalmi támogatottsággal bíró kommunista rezsimmel szembeni fokozódó elégedetlenségnek két fontosabb katalizátora volt. Egyrészt a Zsivkov-rezsim erőszakos asszimilációs politikája, amely az ország lakosságának közel 10 %-át kitevő kisebbségiek, elsősorban a törökök irányában egészen a vezetéknevek kötelező bolgárosításáig jutott. Az erőszakos kisebbségellenes politika nem csak az országon belüli konfliktusok kiéleződéséhez, de Bulgária nemzetközi helyzetének romlásához is vezettek, hiszen a szomszédos Törökországon kívül a nyugati államok is elítélték Szófia nemzetiségi politikáját.
Az elégedetlenség másik forrása az ország és különösen Rusze város ökológiai helyzete volt: Rusze a romániai Gyurgyevóval (Giurgiu) szemközt, a Duna partján fekvő település, ahol a határ túloldalán lévő város vegyi üzemei komoly, a ruszei lakók egészségére veszélyes mértékű légszennyezést okoztak. A zsivkovi vezetés nem kívánt komolyabban konfrontálódni a „baráti” Romániával, amellyel egyébként sem ápoltak jó viszonyt. Ez a kérdés is bizonyította azonban, hogy nem képesek megoldani azokat a problémákat, amelyekkel Bulgária kénytelen volt szembenézni, a rezsimmel szemben kritikus értelmiségiek, tudósok, művészek pedig megragadták a lehetőséget arra, hogy az ország teljes lakossága előtt rávilágítsanak Rusze helyzetére.
Az 1987-es ruszei tüntetések voltak az első tömegmegmozdulások a szocialista Bulgária történelmében, és az itt zajló eseményekről Jurij Zsirov által készített Lélegezz! című dokumentumfilm 1988 márciusi vetítésekor jött létre az első ellenzéki szervezet, Rusze Környezetvédő Társadalmi Bizottsága. A ruszei bizottság körül tömörültek Zsivkov uralmának országos ismertséggel és népszerűséggel rendelkező kritikusai, akik sok tekintetben mérsékeltek voltak a rendszer kritikájában – éppen ezért választották a környezetvédelem kérdését – és a hatalom sem merte komolyan szankcionálni tevékenységüket. A vidéki, kevésbé ismert ellenzékiekkel és disszidensekkel, mint pl. az Emberi Jogok Védelmének Független Társaságával szemben sokkal keményebben léptek fel a rendvédelmi szervek, tekintettel a kommunista rendszerrel való nyílt szembenállásukra. Üléseiket szétverték, tagjaikat letartóztatták vagy külföldre kényszerítették. Persze a ruszei bizottság tagjait is kizárták a pártból, a bizottság további szerveződését pedig minden eszközzel akadályozták, nem tudták útját állni a további ellenzéki szerveződésnek, és az Ekoglasznoszty, majd a Nyilvánosságot és Átépítést Támogató Független Vitaklub létrehozásának.
A Klub informális vezetője Zselju Zselev filozófus volt, aki 1982-ben megjelentetett és rövidesen betiltott Fasizmus című művében rejtett módon a fasiszta diktatúrával állította párhuzamba szocialista rendszereket. 1989 szeptemberétől a Klub körüli csoportok, valamint az antikommunista jogvédő ellenzékiek tárgyalásokba kezdtek a rendszer elleni fellépés koordinálásáról, novembertől pedig egységesen léptek fel a rezsimmel szemben. Érezve a veszélyt és látva a szocialista táboron belüli változásokat, a kommunista pártelit egy utolsó kísérletet tett hatalma megőrzésére. 1989. november 10-én egy, a párton belüli puccs során közvetlen környezete megbuktatta Todor Zsivkovot, helyét az ország élén Petar Mladenov külügyminiszter vette át. Az utca azonban ekkor már nem érte be ennyivel.
1989. november 18-án százezres tömeg gyűlt össze Szófiában, további demokratizálódást követelve. December 1-2 között tartott közgyűlésén a Klub nyíltan deklarálta, hogy a kommunista hatalompárt alternatívájaként tekint magára, december 7-én pedig a Klub és egy tucatnyi további ellenzéki szervezet részvételével megalakult a Demokratikus Erők Szövetsége (Szajuz na Demokraticsnite Szili, SZDSZ), amely konkrét elképzelésekkel állt elő a kommunista rendszer lebontását és a többpárti demokrácia kialakítását illetően. December 11-én újabb tömegtüntetések zajlottak az országban, amelyek a Bolgár Kommunista Párt éppen ezekben a napokban ülésező Központi Bizottságát arra kényszerítették, hogy ígéretet tegyen a többpárti választások megrendezésére, valamint a hatalompárt törvényben rögzített monopóliumának megszüntetésére.
Borítóképen az egykori bolgár kommunista párt központja