Az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan legyőzte a „gonosz birodalmát”, de második ciklusának kitöltése után az 1988-as esztendő végén elnöki küldetése véget ért. Helyére alelnökét, George H. W. Busht választották meg, aki megörökölte elődje történelmi feladatát, hogy a kommunista hatalom alól a szabaddá váló közép- és kelet-európai nemzetek rendszerváltoztatásait támogassa.

Bush elnök beiktatásakor a folyamat már előrehaladott állapotban volt, de a Szovjetunió még mindig jelentős katonai erővel volt jelen a térségben. Ennek függvényében az elnök pontosan tudta, hogy az Egyesült Államoknak úgy kell támogatnia a közép-európai rendszerváltoztatásokat, hogy azzal nem vívja ki a Szovjetunió haragját. Bush elnök nem tudhatta, hogyan fog a szovjet vezetés reagálni, így nem kívánt katonai reakciót provokálni sem Lengyelországban, sem Magyarországon. Az elnök szabadságot és demokráciát kívánt a térségben, de mindezt elővigyázatosan kellett elősegítenie. Az amerikai hírszerzés tartott ugyanis attól, hogy Szovjetuniót vezető Mihail Gorbacsov ellen a Kreml és a Szovjet Hadsereg keményvonalas vezetői puccsot hajtanak végre.

A Bush-adminisztrációban úgy számoltak, hogy amíg Gorbacsov vezeti a Szovjetuniót, addig van esély a közép-európai térségben békés átmenetre, a keményvonalasok hatalomra kerülésével azonban visszarendeződés következne be. Bush elnök továbbá azt is fontosnak tartotta, hogy ne az Egyesült Államok határozza meg az átalakulás menetrendjét. Pontosan ismerte térségünket és már Reagan alelnökeként is tudta, a közép-európai emberek szabadságvágya már 1945 óta jelen van, a rendszerváltoztatások folyamata pedig Lengyelországban, Magyarországon és Csehszlovákiában már jó ideje tartott.

Közép-Európa stratégiáját Bush a Külügyminisztériummal és a Nemzetbiztonsági Tanáccsal szorosan együttműködve tíz pontban dolgozta ki. Tervezetét átadta szovjet kollegájának, aki a tézisek tartalmán igencsak meglepődött, a Bush-adminisztráció ugyanis világossá tette, hogy a Szovjetunióra nem tekint ellenségként, ehelyett közeledni kíván Moszkvához. A közép-európai eseményeket pedig azért támogatják, mert az ott élő emberek elidegeníthetetlen joga a szabadság.

Amikor Bush elnök 1989. december 2-án Máltán tárgyalt szovjet kollégájával, fenti téziseit tartotta szem előtt. Az Egyesült Államok elnöke és a szovjet főtitkár itt nemcsak a hidegháborút zárta le, hanem a két szuperhatalom által Jaltában 1945-ben életre hívott rendszert is felszámolta, amely az európai kontinenst közel fél évszázadra kettéosztotta. Az elnök később egy interjújában erre így emlékezett vissza: „Nem azért ültünk le az oroszokkal, hogy felosszuk Közép-Európát. Jalta nagy hiba volt, nézetem szerint óriási történelmi hiba. Máltán azonban eszünkbe se jutott, hogy a szovjetekkel együtt lépjünk föl, és megmondjuk a magyaroknak, a lengyeleknek, a románoknak vagy bárki másnak, hogy mit tegyenek, vagy kivel szövetkezzenek. Mindvégig világosan megmondtuk Gorbacsovnak: nem akarjuk nehéz helyzetbe hozni azzal, hogy barikádokra szólítjuk az embereket, és katonai támogatást ígérünk nekik. Nem voltak ilyen szándékaink, noha engem bíráltak is ezért. Mégsem akartam semmi ilyesmit tenni, hiszen túl sok vér folyt már Közép-Kelet-Európában.”

Bush elnök tehát felismerte, hogy a közép-európai nemzetek érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a régi amerikai szovjetellenes politikával szakít, és a térségben a békés átmenetet támogatja. Tisztában volt azzal, hogy a rendszerváltoztatás folyamata a térségben előrehaladott állapotban van. A George H. W. Bush vezette amerikai kormányzat a történelmi tanúságokat figyelembe véve jobbnak látta, ha kivár, ahelyett hogy módszeresen beavatkozzon. Világossá tette, hogy támogatja az emberek szabadságvágyát. Ha 1989–1990-ben más lett volna az amerikai magatartás, könnyen megtörténhetett volna, hogy a Szovjetunió keményvonalasai beindítják a katonai gépezetet, így az események Közép-Európában egészen másként alakultak volna.

Bush elnök jól ismerte fel, hogy a közép-európai rendszerváltoztatások történelmi jelentőségűek és erre jól is reagált. Ahogy ezt saját maga megfogalmazta: „Az ember azokkal a kártyákkal játszik, amelyeket osztottak neki – és mi jó lapokat kaptunk.” Bush tudott élni a jó lapokkal. Támogatta Közép-Európa országainak függetlenségét, Németország újraegyesítését, de annak megvalósítását a német népre és Kohl kancellárra hagyta. Egy vele készült interjú keretében a német egység ügyében a volt elnök nem véletlenül a magyarok szerepét emelte ki, sajátja helyett: „A magyar határnyitásról előzetesen nem volt tudomásunk. Magyarország kulcsszerepet játszott a vasfüggöny lebontásában. Az NDK-polgárok kiáramlása ’89 nyarán kulcsfontosságú volt a későbbi kelet-németországi és kelet-európai fejlemények szempontjából.”

Bush elnök a Szovjetunió és a későbbi Oroszország számára legkényesebb ügyben, a közép-európai államok nyugati integrációjában és NATO csatlakozásában is teljes sikert ért el azzal, hogy hagyta, erre a helyi nemzetek tartsanak igényt, ne pedig az amerikaiak erőltessék. Így valósulhatott meg, hogy a Helmut Kohl vezetésével Németország nemcsak egyesülhetett, hanem a német kancellár munkájának köszönhetően az NATO tag is lehetett. Hasonlóan hagyta, hogy a Varsói Szerződés államai, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, új demokratikusan megválasztott kormányai maguk képviseljék népeik igényét, hogy ne csak a térség szovjet katonai megszállását számolják fel, hanem az elavulttá vált KGST és Varsói Szerződés is megszüntetésre kerüljön. A belső válságokkal küzdő Szovjetunió többé már nem tudott ellenállni a közép-európai nemzetek szabadságvágyának, így amikor ezek az országok kinyilvánították szándékukat, hogy belépjenek a NATO-ba, azt Bush elnök lelkesen fogadta. Az elnök a közép-európai nemzetek NATO csatlakozási szándékát elfogadta és kulcsfontosságú ígéretet tett arra, hogy ha ez Oroszországnak nem tetszik, az Egyesült Államok kiáll a közép-európai nemzetek mellett, amivel védelmet biztosított egy esetleges keményvonalas szovjet agresszióval szemben.

Bush elnök tehát nemcsak a hidegháború lezárásában játszott kulcsszerepet, de abban is, hogy a rendszerváltoztatások Lengyelországban, Magyarországon és Csehszlovákiában békésen folyhassanak le. Az amerikai elnök az 1945-ben létrehozott jaltai rendszerrel is leszámolt, ami Európa megosztottságát szentesítette. 30 évvel ezelőtt George H. W. Bush a közép-európai nemzetek felé tanúsított újfajta amerikai külpolitikával – amelynek alapjait már alelnökként Reagan elnökkel együtt tették le – segített abban, hogy a magyarok és a közép-európaiak saját maguk dönthessenek sorsukról.

Nagy Gergely