A CPg 1982-es pere jól mutatta, hogy a rendszerkritikus hangokat a pártvezetés és az állambiztonság a rendszerváltoztatás előtti évtizedben sem tűrte el. A CPg ellen folytatott eljárás nem egyszeri eset volt. A kommunista hatalombirtokosok attól tartottak, hogy a közös stílusjegyeket mutató punkok akár egységbe is szerveződhetnek. Idézet egy ügynöki jelentésből: „Andro Vasko Sándor nyíregyházi lakos az »Agydaganat UMCS« együttes nevében levelet küldött a szegedi C. P. G. együttesnek. A levelében Andro közli, hogy egy szakszervezeti jelleggel működő Punk Front nevű önvédelmi szervezet megalakítását tervezi.” Bár ötlet szintjén felmerült, az elképzeléssel a mozgalom komolyan sosem foglalkozott. A rendszer számára a nyíregyháziak levele azt jelezte, hogy a CPg híre már túljutott Szegeden, amit az ellenük folytatott eljárás és a szamizdat irodalom tudósításai tettek lehetővé. Az Agydaganat együttes neve pár évvel később, 1985 augusztusában egy nyíregyházi dossziéba is bekerült: a zenekar egykori tagját, Barkóczi Józsefet a helyi rendőrség kihallgatta. Jobb koncertlehetőségek reményében a CPg három tagja Budapestre költözött, ugyanis perük után Szegeden fellépési lehetőséget nem kaptak. A fővárosban 1982 szeptembere és 1983 nyara között összesen hatszor koncerteztek. A rendszerre veszélyesnek nyilvánított együttes ellen a kommunista kultúrpolitika többfrontos támadást indított. Ennek egyik kulcsalakja Erdős Péter volt, aki a punk mozgalmat már 1983-ban a Kritika folyóirat hasábjaiban „szennyhullámnak” titulálta. A CPg zenekar egyik dala ezért pont arról szólt, hogy szeretnék felkoncolni a hanglemezgyári vezetőt.

A kommunista államhatalmat – a Kritikában megjelent írás mellett – újabb nyílt eljárás megindítására sarkalta, hogy 1983. május 11-én a III. kerületi Keve utcai Általános Iskola szülői munkaközösségi választmányának ülése közben meghallották, amikor egy arra bicikliző fiú azt énekelte: „Áll egy ifjú munkás a réten/ Kommunista szombat lesz a héten/ Rohadt, piszkos kommunista banda/ Miért nem vagytok ti még felakasztva.” Másnap a „tettessel” le is íratták az elénekelt sorokat, és kiderítették, hogy a szöveget – amelyet egyébként nem tökéletesen, de majdnem pontosan idézett – egy másik fiútól kölcsönkapott kazettáról tanulta meg, ezen pedig a CPg Meggyfa utcai koncertjének felvétele szólt, igaz az akasztásos rész nélkül. Az iskolaigazgató minderről telefonon, majd írásban is beszámolt a kerületi tanács oktatásügyi illetékesének, a tanács pedig értesítette a rendőrséget. A feljelentési hálózat körbeért.

A CPg együttes tagjait nem rémítette meg az 1982 tavaszán ellenük folytatott eljárás, véleményüket továbbra sem hallgatták el, ami újabb intézkedéseket vont maga után. Nagy Zoltán és az Elhárítás együttesben szereplő Haska Béla valamint Árvai Viktor ellen a kommunista államhatalom 1983 nyarán eljárást indított. Az állambiztonság a szegedi gyökerű együttesről már pontos információkkal rendelkezett: „Benkő Zoltán Szegeden alapította a CPg (Come on Punk group – gyere punk csoportba) együttest. A zenekar többszöri tagcsere után 1979 decemberében vált koncertképessé. Ekkor az együttes vezetője Benkő Zoltán volt, rajta kívül közreműködött Nagy Zoltán, Kocsis Tibor, Kiss Antal és Tóth József. Az együttes zenei és társadalmi profilját Benkő Zoltán alakította ki. Az együttes jelenlegi formációja 1982 tavaszán alakult ki, amikor Kocsis Tibor, Kiss Antal és Tóth József helyére Haska Béla és Varga Zoltán került. A CPg együttes 1982 októberében felköltözött Budapestre a jobb fellépési lehetőségek miatt. Fellépései során az átlagosan 100–200 fős hallgatóságukat dalaikkal társadalomellenes, kommunistaellenes, nihilista hangulatra inspirálták. A koncerteken rendszeresek voltak a verekedések, rendzavarások. Az együttes erre konkrétan buzdította is a fiatalokat.”

Előző perükkel ellentétben a CPg-t az államhatalom most nem a demokratikus rend elleni izgatással próbálta megfogni, hanem a „fennálló békés rend ellen irányuló erőszakos cselekedetekkel” vádolva őket. A kommunisták taktikaváltása annak volt köszönhető, hogy a punkokra, már, mint a rendszer egyik fő ellenségére tekintettek. A CPg mellett hasonló együttesek jelentek meg, s ettől a kommunista kultúrpolitika megijedt. Ezt a tényt támasztja alá az előbb idézett jelentés folytatása: „A SZER, adataink szerint úgy foglalkozott a CPg együttesével, mint a magyar kulturális élet egyik vezető ellenzéki csoportjával. Végső céljuk a társadalmunkban elfogadott és kialakult erkölcsi-politikai normák, szabályok eltörlése.”

Az újabb kihallgatások fő csapásvonala annak a kiderítése volt, hogy az együttes dalszövegeivel mit akar kifejezésre juttatni. Az 1983-as perben tanúként hallgattak ki korábbi tagokat, a hasonló arcéllel bíró zenekarok tagjait valamint művelődési házak vezetőit. Utóbbi kategória bevonásával a punkok elleni küzdelemben a kommunista kultúrpolitika új frontot nyitott. A mozgalom további terjedésének megakadályozása érdekében, a fellépések helyszíneiként szolgáló „művházaktól” akarták eltiltani a punkokat. Már nemcsak a CPg együttes dalszövegeire koncentráltak, hanem a fellépéseknek helyszínt adó művelődési házak vezetőinek felelősségét is firtatni kezdték.

Közben, meghatározták az együttes elleni vádat: „nagy nyilvánosság előtt és csoport tagjaiként folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette.” Benkő Zoltánt, Haska Bélát és Nagy Zoltánt két év szabadságvesztésre ítélték, a még fiatalkorú Varga Zoltán másfél évet kapott, négyévi próbaidőre felfüggesztve. Az indoklás szerint a CPg együttes tagjai érzelmeket igyekeztek szítani a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, nemzetközi szövetségesei ellen, nyilvánosan előadott számaik a rendőrök, a kommunisták és az ország vezetői ellen irányultak.  A CPg tagjai másfél év után szabadulhattak. A kommunista államhatalom elérkezettnek látta az időt, hogy megsemmisítse a mozgalmat.

1983. december 30-án Győrszentivánban lezajlott egy koncert, ahol az Akció Brigád és az Auróra Brigád  léptek fel. A koncertről az állambiztonságnak a következőket jelentették: „A veszprémi együttes fellépése alkalmával elénekelte a CPG együttes »Duli, duli a réten« című számát. Az »Auróra Cirkáló« nevű együttes előadása előtt négy darab televíziót a színpad elé készítettek, melyet össze akartak törni. A koncert közben egyet kitettek a színpadra, amit összetörtek.” Egy az ügyben kihallgatott fiatal elmondta a rendőrségen, hogy kommunistaellenes dalszövegeket hallott a koncerten. E vallomás ismeretében indították el a nyomozást. Az eljárás során nemcsak az együttes tagjait, hanem a művelődési ház vezetőjét is kihallgatták. A punk együtteseknek fellépést csak akkor lehetett biztosítani, ha azok dalszövegeiket előzetesen leadták és a vezetők megbizonyosodtak arról, hogy azokban semmi rendszerellenes nincs. Természetesen a fellépők ennek ellenére énekeltek „előre nem egyeztetett dalokat” is. A rendezőknek ilyenkor két lehetőségük volt, vagy megpróbálták erőszakkal leállítani a fellépéseket – sok esetben, Győrszentivánon ezt megpróbálták, a közönség elégedetlensége, vagy a punkok „makacs” magatartása miatt ez egyáltalán nem volt egyszerű – vagy passzivitást tanúsítottak, remélve, hogy az állambiztonság haragja a punkokra koncentrálódik.

A győri bíróság az Auróra korábbi tagját, Demeter Jánost egy év próbára bocsátotta. A veszprémi együttes ügyében a helyi törvényszék nem volt ilyen elnéző. Egy mind a mai napig tisztázatlan körülmények között történt közösségi izgatás vádjával két év négy hónaptól tíz hónapig tartó szabadságvesztéseket szabtak ki, illetve két esetben nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztést mondott ki a bíróság. A Szabotázs együttes tagjainak ítélete mellett, a punk mozgalomhoz köthető két személyt eltiltottak attól, hogy punk rendezvényeken bármilyen módon részt vegyenek. A másodfokú bíróság a szabadságvesztések mértékét csak kevéssel szállította le.

A punk mozgalom ellen lefolytatott perek jól mutatják, hogy a rendszerkritikus hangokat a pártvezetés nem tolerálta. Amíg Angliában és Nyugat-Európában a punkok sokszor szélsőbaloldali eszmékkel barátkoztak, addig annak magyarországi ága a kommunizmus elnyomó és gyilkos rendszerét kritizálta. Az állambiztonság azzal a paradox helyzettel szembesült, hogy egy baloldali gyökerű mozgalom itthon a rendszer egyik szétbomlasztója lehet. A punk mozgalmat minden lehetséges eszközzel próbálták ellehetetleníteni: megfigyelték őket, jelentettek róluk, tagjait börtönbe zárták, koncertjeiket betiltották vagy feloszlatták, követőiket pedig karhatalmi erőszakkal és zaklatással próbálták elrettenteni. A kommunista kultúrpolitika nyomása ellenére a punkok nem adták fel stílusukat és az 1980-as évtized végére sikeres szubkultúrává váltak: egyes képviselőik, így az Auróra, 30 évvel a rendszerváltoztatás után, napjainkban is a magyar zenei élet aktív és meghatározó szereplője.

Nagy Gergely

A szerző az érdeklődő olvasóknak ajánlja a cikkhez is felhasznált Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak - Titkos szolgák a magyar rock körül. (Tihanyrév, 2005.) című munkáját.