Milyen erők irányítják a világot körülöttünk? Kik a világpolitika alanyai: az országok, a szövetségi rendszerek vagy a civilizációk? Van-e beazonosítható rend a nemzetközi kapcsolatok világában vagy az önérdek vezérelte káosz uralkodik? Milyen logika mozgatja a világ legnagyobb hatalmait a Vasfüggöny lebontását követően? Egy esetleges újabb világháború után kik lennének a világpolitika domináns szereplői? E kérdésekre kereste a választ A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása c. főművében Samuel P. Huntington, a Hidegháború utáni világrend legnagyobb hatású teoretikusa.
A neokonzervatív politikatudós a Council of Foreign Relations kutatója volt. Azé az agytrösztté, mely formális és informális tanácsaival felbecsülhetetlen befolyást gyakorolt az Egyesült Államok külpolitikájára. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása elemző munka, de legalább annyira normatív is: kijelöli a nemzetközi kapcsolatok elemzésének új modelljét, a civilizáció elméletet. A szerző reményei szerint a jövő politikusa e modell segítségével képes felismeri a valóság rendszereit és általános törvényszerűségeit. Megértheti az okozati kapcsolatokat a jelenségek között, előre tudja jelezni a várható fejleményeket, és képes lesz helyes irányt szabni az Egyesült Államok számára. Huntington fő kérdése, hogy mi lesz a nyugati civilizáció sorsa? A válasz során világossá teszi: szembe kell néznünk a feltörekvő Kínával, és számot kell vetnünk a feltörekvő iszlámmal is.
Három évtizeddel a mű megjelenése után elmondhatjuk: a Szovjetunió széthullásával a politikai ideológiák nem szűntek meg, sőt, politikaformáló jelentőségük sem csökkent. A nagy nemzetközi törésvonalak már valóban nem ezek mentén alakulnak, és a XXI. század konfliktusainak egyik fő forrása valóban a civilizációk egymásnak feszülése.
A politikai nézetrendszerek azonban továbbra is a politikai életünk legfőbb alakítói. Huntington halála óta liberális világrend kétszer is megremegett. Első ízben a 2008-as világválság alkalmával, napjainkban pedig a koronavírus akadályozza az árúk, de leginkább a személyek szabad áramlását. Internalizálódott a szocializmus elleni harc: a neomarxizmus és a politikai iszlám egymásra találása halálos szövetség, mely a Nyugatot létében fenyegeti. A harc most is kegyetlen, és már a kapukon belül zajlik – még leginkább a háttérben. A tétet nem szabad alábecsülni: szövetségi rendszereinket feszíti szét.
A válságok okán ismét felértékelődött a nemzetállamok szerepe és Európa-szerte mind többen kérdőjelezik meg a liberális demokráciát mint egyetlen, lehetséges berendezkedést. Az új hívószavak a rend, a stabilitás és a biztonság, nem pedig a nyitottság és az egyenlőség.
1927. április 18-án született Samuel P. Huntington.
Pogrányi Lovas Miklós