Harminc éve példátlan dolog történt. Mintegy ezer, Magyarországon feltorlódott NDK állampolgár kihasználta az osztrák-magyar határ ünnepélyes megnyitását, és áttört Ausztriába. Ez az esemény, mint cseppben a tenger mutatja a „csodák évének” eseményeit. A soproni határnyitásnak a magyar, német, de az európai és a világtörténelemre is komoly hatása volt.
Az események magyar szála a debreceni MDF-csoportnál kezdődik, amely fel akarta hívni a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy miközben Ausztria és Magyarország között a vasfüggöny leomlik, Románia és Magyarország között új vasfüggöny épül. A Ceaușescu-diktatúra így akarta állampolgárai, köztük számtalan magyar, nyugatra szökését megakadályozni.
A keletet a nyugattól elválasztó, valójában a „béketábor” polgárait röghöz kötő vasfüggöny magyar szakasza 1989-re értelmét vesztette. A magyar állampolgárok ugyanis 1988 januárjától világútlevelükkel már bármikor szabadon utazhattak. Igaz, ehhez kormányuktól csak ötven dollárt kaptak. Az MSZMP Központi Bizottsága ezért sem támogatta az addigra már elavult határmenti jelzőrendszer költséges cseréjét. A kormány 1989 elején elfogadta az állampárt döntését, amiről Németh Miklós miniszterelnök február 13-án tájékoztatta az osztrák kormányt. A vasfüggöny magyar szakaszát ekkor már javában bontották.
A döntést május 2-án a hegyeshalmi határátkelő mellett tartott nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be hivatalosan, ahonnan a hírt a nyugatnémet média eljuttatta a keletnémet családokhoz. 1989 nyarán a hazánkba látogató keletnémetek komoly dilemma előtt álltak: hazamenjenek, és csak 65 éves koruk után utazhatnak szabadon nyugatra, vagy átszöknek az egyre zöldebb osztrák-magyar határon.
Az NDK és Magyarország között érvényben lévő megállapodás szerint az NDK állampolgárok csak az úti okmányaikban meghatározott országokba utazhattak, és a magyar hatóságoknak a szabályt megszegő keletnémeteket jelenteniük kellett Kelet-Berlinnek. Júliusig ez így is volt, a határsértő NDK-sok papírjaiba pecsét került.
Az év nyarán Prágában, Budapesten, de Kelet-Berlinben és Varsóban is NDK polgárok százai menekültek az NSZK diplomáciai képviseleteire, azt remélve, hogy onnan majd egyenes út vezet nyugatra. Budapesten a nagykövetség mellett a Zugligetben, Zánkán és Csillebércen is létrejött egy-egy menekülttábor, amiket az év elején Kozma Imre atya és Csilla von Boeselager báróné részvételével alakult Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Magyar Vöröskereszt működtetett.
Kozma Imre plébános (b3), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke megbeszélést tart munkatársaival a csillebérci táborban, amelyet augusztus 23-án nyitottak meg a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett menekültek számára, miközben a magyar állam közölte, hogy a két német állam tárgyalásaitól várja a helyzet megoldását. MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor
A vasfüggöny június 27-i ünnepélyes átvágása Sopron mellett reményt adott a feltorlódott tömegnek. Látva az NDK-sok szabadságvágyát és elszántságát, a magyar hatóságok felhagytak a határsértő NDK-sok úti okmányaiba pecsételéssel. Budapest a kérdést német belügynek tartotta. Ebbe a várakozásteli közegbe robbant a Páneurópai - vagy közkeletűbb nevén Soproni - Piknik, amelynek keretében az ausztriai Szentmargitbánya és a magyarországi Piuszpuszta között három órára megnyitották a határt. A cél a határok szabad átjárásának megélése és bemutatása volt. Az eseményről német nyelvű szórólapok is elkezdtek terjedni, így augusztus 19-e hajnalán Trabantok és Wartburgok karavánja indult meg Sopron felé.
Az események innentől már a történelemkönyvek lapjain is olvashatók. A magyar piknikezők mellett közel ezer NDK-s is kihasználta az alkalmat, hogy átmenjen Ausztriába. Mivel a magyar illetékesek nem adtak egyértelmű parancsot, Bella Árpád határőr alezredes, helyszínparancsnoknak öt határőrével kellett a helyzetet kezelnie. Szabad utat engedtek az eseményeknek. A magyar határőrök emberiességét mutatja az az epizód is, amikor egy menekülő keletnémet anya kezéből kiesett a gyermeke. Az asszony rohant volna tovább Ausztria felé, amikor egy magyar határőr felvette a földről a gyereket és anyja karjaiba adta.
A budapesti NSZK nagykövetségen feltorlódott NDK-sok egyszeri humanitárius gesztusként, vöröskeresztes okmányokkal, kiutazhattak Ausztriába, ám a menekülttáborokban és motelekben, kempingekben feltorlódott több ezer keletnémet problémáját ez még nem oldotta meg.
A rendszerváltoztató Magyarországon a Soproni Piknik csak egy volt a számos történés között. A német, európai és ezek folyamodványaként a világtörténelembe azonban a Soproni Piknik úgy vonult be, mint az első tégla kiütése a Berlini falból, és ezzel a német újraegyesítés felé vezető út egyik első állomása. NDK állampolgárok tízezrei onnantól már kifejezetten azért jöttek Magyarországra, hogy Ausztrián át eljussanak az NSZK-ba. Az NDK alapjai roppantak meg, ugyanis a berlini fal 1961. augusztus 13-i felépítéséig volt olyan hét, hogy 15.000 - jellemzően jól képzett és fiatal - NDK menekült át nyugatra. Most hasonló veszély fenyegetett. Az NDK állampolgárok szabadságvágya előtt megnyílt egy folyosó, felébredt a remény.
A soproni után volt több kisebb határáttörés és számos kalandos vállalkozás, ám a helyzet átfogó megoldást kívánt. Németh Miklós miniszterelnök erről azonban már nem Kelet-Berlinben, hanem Bonnban tárgyalt…
Kiszelly Zoltán
A szerző a XXI. Század Intézet regionális igazgatója.