Ha van hőse a jelenkori magyar társadalomnak, akkor az minden bizonnyal Böjte Csaba testvér. Alázattal és emberfeletti szívóssággal végzett gyermekmentő munkája példaértékű minden magyar ember számára. Kompromisszumok nélküli emberszeretete miatt felnéz rá minden magyar ember nemtől, kortól és politikai nézeteitől függetlenül.
Böjte Csaba 1959. január 24-én született Kolozsváron. Édesapja költő
volt, akit a román kommunista bíróság hét év börtönbüntetésre ítélt
egy verse miatt. Szabadulását követően a fogságban elszenvedett
kínzások következtében meghalt. Böjte Csaba ez időben kamasz fiú volt,
meg akarta bosszulni apja halálát. Édesanyja, Böjte Júlia így
emlékezett vissza a hatvanas évekre: „Aztán rájött arra, hogy a
rendszeren igazából nem tud bosszút állni. Belátta, hogy az apja
vesztét az istentelenség, az embertelenség okozta. Tenni akart azért,
hogy jobb legyen a világ.” Böjte Júlia 2015-ben bekövetkezett haláláig
fia munkatársa is volt. Csaba testvér így ír róla: „Sokszor úgy érzem,
hogy én vagyok a jéghegy látható része, de ő az az alap, amely
felemel, magasban tart, erőt ad, hogy én is a magam gyermekeivel
törődjek, gondjukat viseljem.”
Böjte Csaba 1982-ben, titokban jelentkezett a ferences rendbe még a
Ceauşescu-diktatúra alatt. Tanulmányait Gyulafehérváron és
Esztergomban végezte, 1989-ben szentelték pappá. Az élete 1992-ben
vett fordulatot, mikor Dévára helyezték: az anyagi csődbe jutott román
gazdaság ekkor tömegével termelte ki a leszakadó egzisztenciákat. A
munkanélkülivé, alkoholistává váló szülők gyermekei gazdátlanul
csellengtek az utcán. Kultúrához nem jutottak, egészségük leromlott és
életük nem ritkán közvetlen veszélyben forgott. Böjte Csaba,
lelkiismerete szavára hallgatva ekkor leverte a lakatot egy elhagyott
épület ajtajáról, beköltözött oda az elárvult gyerekekkel és
megszervezte az életüket, taníttatásukat. Elkötelezett munkájának
köszönhetően ma már egy kiterjedt intézményrendszer foglalkozik az
erdélyi és partiumi gyerekek gondozásával, iskoláztatásával, Böjte
Csaba pedig az elpusztíthatatlan magyar élni akarás és a határokon
átívelő nemzeti egység szimbóluma lett.
Január 24-én ünnepeli 61. születésnapját. Isten éltessen, Csaba testvér!
Pogrányi Lovas Miklós