Egy hárfakészítő unokája, a mohácsi Korona Szálló főpincérének fia – aki első versét 23 évesen, első riportját (egy munkásszállóról, ahol lakott és ahonnan ki is rúgták emiatt) 30 évesen publikálja. Húsznál több kötetet töltenek meg versei, riportjai, az egyik meghatározó alakja a hetvenes-nyolcvanas évek roma értelmiségének. Jó kapcsolatot ápol tucatnyi újsággal és magazinnal – az ezekben elhelyezett versek és illusztrációk, ide írt művész-portrék révén az egyik legfontosabb elősegítője, hogy a roma művészetet széles körben megismerje Magyarország. Rendszeresen vett részt cigány fiatalok táboraiban, rendhagyó irodalmi órákat tartott. Műveit kiadták hollandul, németül, angolul, horvátul és cigányul. Végig erős maradt kötődése szülővárosához, Mohácshoz, 1994 és 1998 között önkormányzati képviselő is. Mohácsi otthonában hunyt el 2017-ben.