A kordokumentumokból válogató kiállítás számos meghatározó pillanatot villant fel, s emlékezve emlékeztet. A Terror Háza Múzeum által összeállított 13 tablót az elmúlt egy évben az ország számos helyén bemutatták már. A látogató idézetek és fényképek segítségével ismerkedhet azzal a rendszerrel, amely az 1989–90-es összeomlásáig megfosztotta a magyarokat szabadságuktól. A tablókon kirajzolódik az elnyomó rezsim természetrajza, a politikai terror, a megfélemlítés és a szovjet megszállás, az államosítás, az egyházüldözés és a kor fojtogató klímája, amely 1945-től 1990-ig jellemezte az országot.

Ugyanakkor azzal is szembesülhet az érdeklődő a keszthelyi utcai kiállításon, hogy Közép- és Kelet-Európában 1945 után egymást követték az antikommunista megmozdulások, és folyamatosan szerveződött az ellenállás. Az egyik fontos tanulság: „a kommunista rendszerek nem maguktól omlottak össze, hanem a szabadságra vágyó emberek milliói döntötték meg azokat”.

Így érkezünk meg kronológiai rendben 1989-hez, a „Csodák évéhez”, amelyben új erőre kaptak a végül a rendszer bukásához vezető tiltakozások, s ebben az esztendőben újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, ahol feltűnt egy fiatal politikus, aki bátor, gyújtó hangú beszédében szabad választásokat és a szovjet hadsereg azonnali kivonását követelte. A sokak által várt fordulat nem sokkal később, 1990-ben köszöntött Magyarországra és a kelet-közép-európai térségre.

Azóta sok minden történt: 1991-ben szövetséget kötöttek a visegrádi négyek, 1999-ben pedig a NATO, majd 2004-ben az Európai Unió tagja lett Magyarország, s ahogyan a kiállítás főkurátora, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, valamint kurátorai, Tallai Gábor programigazgató és Békés Márton történész, kutatási igazgató fogalmazott: „A szabadság és a függetlenség révén mi magyarok képesek voltunk begyógyítani a kommunizmus okozta sebeket”.

A keszthelyi kiállítást Balogh Gábor történész mellett megnyitó Vozár Péterné alpolgármester hangsúlyozta: a tárlat azt mutatja be, hogyan vívta ki hazánk a szabadságát. – Nekem is meghatározó pillanat volt ez, éreztük a levegőben a szabadság illatát, és azt, hogy talán végre megváltoznak a szürkeségbe ragadt életek – fogalmazott Vozár Péterné. – Fontos emlékeznünk, a fiataloknak pedig megismerniük, hogy nem utazhattunk szabadon, nem élhettük meg a hitünket, a gyerekeket nem vihették misékre, istentiszteletekre, s aki mégis megtette, azt besúgták, ami után a munkáltatója „elbeszélgetett” vele. Nem lehetett szabadon beszélni, véleményt nyilvánítani, nemhogy a médiában, de még egymás között sem. Emellett hiánygazdálkodás volt, banánt, narancsot csak karácsonykor lehetett kapni, s várni kellett a gáztűzhelyre is, nem beszélve az autóról.

A „30 éve szabadon” Emlékbizottság tablókiállítása október 12-ig látható a Fő téren.