„Amikor néhány perccel ezelőtt megcsókoltam hazátok földjét, azt akartam kifejezni, ami most eltölti szívemet: a nagyrabecsülést országotok iránt, a bensőséges örömöt, hogy itt lehetek köztetek és az őszinte vágyat, hogy veletek járhassam azt az utat, amely Magyarországot a jobb jövő felé vezeti. Ismerem ezt a földet, széles síkságaitok szépségét és termékenységét, e bátor népet, amely nagylelkűen, odaadóan szolgálja nemzetét. Ismerem azt a kulturális és művészi örökséget, amely történelmeteket oly’ gazdaggá teszi.” – köszöntötte az üdvözlésére egybegyűlteket a Szentatya a repülőtéren. Egy lehetséges magyarországi pápalátogatás már az 1980-as évek elején felmerült, de a magyar Egyház helyzete ezt akkor nem tette lehetővé. Maga II. János Pál pápa jelentette ki ekkor: „A pápa ellátogat majd Magyarországra akkor, ha a bíboros megtanult az asztalra csapni.” – ezzel Lékai László bíborosnak a párttal szembeni túlzott kompromisszumkészségét bírálta a Szentatya. Végül 1988-ban érkezett meghívó a Vatikánba a Magyar Népköztársaság részéről. A meghívást a Szentszék elfogadta, s megkezdődött a látogatás előkészítése, amely a rendkívül sűrű 1990-es esztendő helyett 1991-ben valósult meg. A Szentatya igen, de Karol Wojtyła nem először járt Magyarországon. Még diákként kereste fel a máriapócsi kegyhelyet, s az 1970-es években, immár főpapként a kabai cukorgyár lengyel vendégmunkásainak lelkigondozásában is részt vett. Közel állt a magyarokhoz – nevét, IV. Károly magyar király tiszteletére kapta szüleitől – s ezt minden megnyilvánulásával ki is mutatta.

A rendszerváltoztatás felkészületlenül érte a Magyar Katolikus Egyházat, amelyen a négy évtizedes kommunista diktatúra súlyos sebeket ejtett. A pápalátogatás idején zajlott az Egyház újjászervezése, a teológiai fakultások újranyitása, a világi hitoktatóképzés kiterjesztése, a szerzetesrendek visszatérése, egyházmegyei zsinatok rendezése, összefoglalva a rendszerváltoztatás egyik fő céljaként meghirdetett vallás- és lelkiismereti szabadság megvalósítása. Ebben a folyamatban II. János Pál pápa magyarországi utazása valóságos katalizáló hatással bírt.  S erre nagy szükség is volt, hiszen nagyon mélyről kellett elrugaszkodnia nem csupán az Egyháznak, de egész Magyarországnak. Pécsett a Szentatya ismét megerősítette, hogy ismeri a magyarok küzdelmes történelmét: „Magyarországon az Egyház nemegyszer megtapasztalta a harcot a történelem folyamán, például a török vész idején, de különösen ebben a században. Az oszmán seregek által megtámadott Regnum Marianum, Mária Ország összeomlott, az egész lakosságot megtizedelték, és egyik napról a másikra nehézzé vált az Evangélium tanítása szerint élni. Az utolsó negyven évben pedig egy vasöklű szervezet ateista álkultúrát és életformát kényszerített a nemzetre.”

„A pápaság első ízben szólalt meg magyarul.” – írta a Népszabadság hasábjain Bodor Pál újságíró a pápai vizitáció kapcsán. A látogatás jelentősége azonban nem kizárólag ebben merült ki, hanem abban is, hogy öt napon keresztül Magyarországra figyelt a világ. II. János Pál pápa világszerte elismert tekintély volt, szavára a protestáns egyházak és a nem hívők is odafigyeltek, mert gondolatai mindig aktuálisak voltak, bátran kimondta a véleményét, de meg is hallgatta az ellenvéleményeket. Mindemellett karizmatikus személyiségével, rá jellemző mosolyával hamar be is lopta magát az emberek szívébe. Magyarországon – néhány balliberális oldalról érkező uszítás ellenére – szívesen és örömmel fogadták bármerre járt, hiszen olyan magyar, európai és keresztény sorskérdésekről beszélt, amelyekben eligazításra vártak nemcsak a magyarok, de az átalakuló kontinens és a világ valamennyi lakója.

Az ökumenizmus jegyében látogatott el Debrecenbe, ahol Egyháza nevében bocsánatot kért a gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok miatt. Találkozott a zsidó felekezetek képviselőivel a budapesti Nunciatúra épületében, ahol élesen felszólalt a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen: „Az emberek lelkiismeretét arra kell nevelni, hogy az antiszemitizmust és a rasszizmus minden formáját Isten és ember elleni bűnnek tekintsék.” A Népstadionban több mint ötvenezer magyar fiatallal találkozott, akiket arra kért, ne csüggedjenek az országot érő nehézségek miatt, hanem legyenek kezdeményezőek: „Legyetek erősek! Kapcsolódjatok bele újból e kontinens történelmének folyamatába. Ne hátul kullogva rimánkodjatok azért, hogy befogadjanak benneteket, hanem úgy jelentkezzetek, mint akik a keresztény eredetű, nagy európai hagyományt hordozzátok. Ne várjatok, hogy mások gondoskodjanak rólatok. Legyetek vállalkozó szelleműek és nagylelkűek!” A Magyarországgal szomszédos országok lakóit együttműködésre szólította fel, ugyanakkor felszólalt a Kárpát-medencében élő magyar kisebbség jogai mellett is. De nem hallgatta el az új korszak nehézségeit sem: „Megtapasztalhattátok már, hogy a szabadság felé való haladás nincs kockázat nélkül, hogy meg kell fizetni az árát, és ez bizony igen nagy is lehet. Most már jól tudjátok, hogy a szabadság új légköre egymagában még nem oldja meg életetek minden problémáját.” A pápát Budapesten érte az augusztus 19-i moszkvai puccskísérlet híre is, így másnap szentbeszédében reagált az eseményekre: „A híreket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a hatalmas ország [a Szovjetunió – B.G.] elkerülje az újabb tragédiákat! Könyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az utóbbi években tettek azért, hogy az egész társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát.” A Hősök terén augusztus 20-án bemutatott ünnepi szentmisén több mint kétszázezer ember vett részt, sokak számára életre szóló lelki élményt jelentett a pápai szentmise. Szentbeszédében János Pál pápa a szabadság fontosságáról beszélt: „Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, amelyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal.” 2013-ban a főváros emléktáblát állíttatott a pápai szentmise évfordulóján a Szépművészeti Múzeum előtti területen.

Szent II. János Pál pápa 1991-es látogatása a reményt hozta el Magyarországnak. A pápalátogatás nagyon fontos szimbolikus eseménye a közelmúlt magyar történelmének. Rendkívül szép gesztus volt az egyházfő részéről, hogy augusztus 20-án, az államalapítás és Szent István király ünnepének hetében látogatott el Magyarországra. Ezzel nem csupán a magyarok iránti szeretetét fejezte ki, de egyértelművé tette azt is, hogy Magyarország mindig is a keresztény világ szerves része volt, s az is maradt a viharos történelmi sorsfordulók ellenére is. II. Szilveszter pápa ezer évvel ezelőtt koronát küldött Szent Istvánnak, s ezzel Magyarország a keresztény Európa teljes jogú tagja lett. Utódja, Szent II. János Pál pápa alig tíz évvel a millennium előtt, egy újabb történelmi sorsfordulót, a rendszerváltoztatást követően látogatásával megerősítette Magyarország helyét a keresztény világban. Szent István történelmi szerepét méltatva, az államalapító uralkodó történelmi teljesítményét Szent Péter apostoléhoz hasonlította, mondván, ahogy Krisztus Péterre a kősziklára építette Egyházát, úgy Magyarország is kősziklára, Szent István királyra épült föl, s ez szilárd alapnak bizonyult az elmúlt évezred folyamán.

Balogh Gábor