Kétszáz évvel a francia forradalom után, 1989-ben, újra világtörténelmi jelentőségű események történtek. Véget ért az 1914-ben kirobbant újabb százéves háború, megszűnt a bipoláris világ, összeomlott a szovjet birodalom, lebontottuk a vasfüggönyt és a berlini falat. Mindezek eredményeként újraegyesült Németország és Európa is. Régiónkban antikommunista forradalom és nemzeti újjászületés zajlott. Azokban a harminc évvel ezelőtti napokban tehát egyszerre köszöntött be egy új kor és foglalta el a helyét Európa közepén az újraegyesülő Németország.

Azok a generációk, amelyek harminc évvel ezelőtt mindezt átélték, tudatában voltak annak, hogy történelemformáló eseményekben vesznek részt, ahogy az akkori történések mozgatói és vezetői is tudták, tetteikkel történelmet írnak. Felejthetetlen közös élményünkké vált a fiatal Orbán Viktor beszéde Nagy Imre és mártírtársaik újratemetésén a Hősök terén, Bush elnök összetépett beszéde a tomboló viharban a Kossuth téren, a keletnémet menekültek boldog könnyei, amikor osztrák földre lépve beleszippantottak a szabadságba, a berlini falra felmászó fiatalok győzelemittas tekintete. Az ő szabadságélményük és győzelmük mindannyiunk győzelmévé, közös sikerré, a térség szabadságvágyó nemzeteinek közös sikerévé vált.

Schmidt Mária, az ’89-es Emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos írása a Látószög-blogon olvasható.