A találkozóról a magyar sajtóorgánumok közül egyedül a Magyar Nemzet tudósított. Szárszó teljesen más volt, mint Lakitelek vagy éppen Monor. A szárszói Express-táborban fiatalok gyűltek össze, hogy közösen gondolkodjanak az ország helyzetéről, s hogy meghallgassák a meghívott előadókat, politikusokat, közéleti személyiségeket, szakembereket, akikkel a kibontakozás lehetséges útjairól értekeztek. Új jelenség volt ez a magyar politikai és közéletben. 1988-ig lényegében minden a fiatalabb generációt érintő kérdéseket tematizáló rendezvényt a KISZ szervezésében valósítottak meg, ami biztosította azt, hogy ott komoly témák ne kerüljenek a napirendre, csak a párt által jóváhagyott pontok. Ezzel szemben a szakkollégiumok szervezésében megvalósuló konferenciának már az első napján olyan felszólalások hangzottak el, amelyek az ország valós helyzetét tárták föl. Stumpf István a Bibó alapító-igazgatója felszólalásában kiemelte: „A magyar társadalom válságban van és a válság nyomasztó következményeit mind több réteg kénytelen saját bőrén is megtapasztalni. Az ifjabb generációk különösen nehéz helyzetbe kerültek, ugyanakkor ennek az országnak a jövője nagyrészt az ő tehervállalási képességükön, morális és hitbéli állapotukon nyugszik.” A résztvevők között teljes volt az egyetértés a fenti látlelet kapcsán. Szárszó sikerét mindenekelőtt ez adta meg, hiszen ahány szervezet mindannyian egyetértettek abban, hogy az ország helyzete egyre rosszabb, s a reménytelen helyzetből kivezető utat egyedül a demokratikus átalakulás jelöli ki.

A hét nap alatt valamennyi az ország és a nemzet életét érintő problémát átbeszélték a résztvevők. Sor került a tulajdonviszonyok változásának és a szociális biztonság kérdésének tárgyalására, a társadalmi önszerveződések és a helyi autonómiák, a politikai intézményrendszer reformja, a környezetvédelem valamint a magyar nemzet sorskérdéseinek tematikus feldolgozására. A tábor jelentősen növelte a Bibóból induló későbbi rendszerváltoztató párt, a FIDESZ népszerűségét. Szárszón került bemutatásra a Fekete Doboz „Civil technikák” című filmje, amely a párt megalakulásának történetét mutatta/mutatja be. A tábor végén 14 szervezet létrehozta a Szárszói Front nevű egyesülést, amelynek programnyilatkozatát közel száz magánszemély azonnal alá is írta. Magán a találkozón egyébként közel ezer fő vett részt. A találkozó végén a résztvevők elfogadtak hat dokumentumot, amelyek közül kétségkívül a rendezvény záródokumentuma a legfontosabb.

A záródokumentum teljes nyíltsággal tárgyalta a magyar nemzet és az ország elszomorító helyzetét. „A magyar nemzet fennmaradásának és azonosságtudatának több mint ezeréves alapja az európai történelmi fejlődés során kialakult erkölcsi, szellemi, vallási, kulturális politikai és gazdasági értékek elfogadása. A XX. században, különösen az utóbbi négy évtizedben többször is károsan meglazultak Európához kötődésünk szálai. A magyarság helyzete Közép-Európában ma is bizonytalan. A Duna mentén élő kisnemzetek gazdasági együttműködése egy helyben topog, kulturális közeledése lassul, egyenrangú demokratikus politikai szövetkezése máig sem valósulhatott meg.” Természetesen a dokumentum részletesen kitért a belpolitikai és a gazdasági helyzet visszásságaira is. Utóbbin belül külön említésre méltó az a kritikai hangnem, amellyel a diktatúra „reformelképzeléseit” bírálták a szerzők: „A magyar állam vezetése a ’80-as évek közepétől ismét reformszólamokkal álcázott, ám nemzeti érdekeinkkel nyíltan ellentétes gazdaság- és társadalompolitikát folytat. Gazdasági kapcsolataink alakításában egyre inkább figyelmen kívül hagyja az ország természeti adottságait, termelési hagyományait, a korszerű ágazatok fejlesztését pedig elhanyagolja.” Megdöbbentően pontos látlelete a fenti megállapítás a magyar gazdaság tényleges állapotának, amellyel kapcsolatban az 1940-es évek végétől kezdődően csak hazugságok jelenhettek meg a hivatalos közleményekben, újságcikkekben. Hasonlóan pontos és elkeserítő megállapítás keretében összegezték a dokumentum készítői a magyar kultúra állapotát: „A hivatalos kultúrpolitika a nemzet kollektív történelmi tudatát évtizedek óta eltorzítja és kiüresíti. A magyar kultúra alapvető intézménye, az iskola az állam közömbössége miatt nem töltheti be alapvető nemzetnevelő feladatát. A magyar nemzet ezt az általános válságát kizárólag belső szellemi, kulturális megújulással és társadalmi önszerveződéssel élheti túl.” A záródokumentum további részében konkrét javaslatokat tesznek a rendezvény résztvevői az egyes szakpolitikai kérdések helyes elrendezésében. Demokratikus önrendelkezés, a hatalmi ágak szétválasztása, egyesülési törvény megalkotása, a választások joga, önkormányzatok létrehozása, a szociális ellátórendszer és a gazdaság szerkezetének radikális átalakítása a kulcsfogalmai a dokumentumnak. Végül külön fejezetben elemzik a környezetvédelem kérdését. Nem véletlenül emelték ki ezt a kérdéskört a többi közül. A környezetvédelem kérdése valójában politikai kérdés volt: „A környezetünket befolyásoló döntések antidemokratikus módon születtek meg, s ez a problémának mára politikai színezetet adott.” Konkrét példaként említik a bős–nagymarosi vízlépcső súlyosan környezetkárosító beruházását, amelyet az emberek megkérdezése nélkül kezdtek el építeni, kizárva ezzel az állampolgárokat és a beruházás területén élő helybelieket a saját sorsuk feletti döntésből.

A záródokumentumban megfogalmazott helyzetképpel és a lehetséges kibontakozás programjával valamennyi résztvevő egyetértett. A tábor utolsó napján létrejött Szárszói Fronthoz több egyesület és magánszemély is csatlakozott. Az 1988-as szárszói találkozó, hasonlóan az 1943-ban megrendezett összejövetelhez a korszak fontos sorskérdéseit tárgyalta. A résztvevők kendőzetlen őszinteséggel beszéltek a problémákról, de egyben a közös kiútkeresés rendkívül nehéz feladatára is vállalkoztak. A szavak idővel tettekké váltak. A szárszói találkozón résztvevő fiatalok egy jelentős része később úgy a rendszerváltoztatás eseményeiben, mind pedig 1990-et követően a demokratikus viszonyok között is aktív szerepet vállalt. A későbbi rendszerváltoztató párt, a FIDESZ sikeresen használta ki a tábor biztosította lehetőséget arra, hogy programját és vezető személyiségeit megismertesse a résztvevőkkel, s rajtuk keresztül a szélesebb rétegekkel.

Balogh Gábor