A Magyar Szabadság Éve

Szent István emlékünnepségek – 1988

1988. február 11-én a Katolikus Püspöki Konferencia kezdeményezésére Szent István Emlékbizottság alakult, első királyunk halálának 950. évfordulójára. Megtörtént az, ami még egy évvel korábban is elképzelhetetlen volt. Az újságok Szent Istvánról és nem I. Istvánról írtak, augusztus 20-án nyilvános szentmisét tartottak a budapesti Szent István bazilika előtt, amire évtizedek óta nem volt példa, s az év folyamán olyan rendezvényeket valósítottak meg, ahol egyházi vezetők, történészek és más szakemberek nyíltan értékelhették Szent István életművét.

Az emlékév célját a szervezők természetesen másképp határozták meg saját köreikben. A történelmi egyházaknak ez kétségkívül óriási lehetőség volt a több évtizedes elzártság után, hogy végre újból a nyilvánosság elé léphessenek. A pártvezetés célja a saját imázsának az erősítése volt, s ehhez mindent képesek voltak felhasználni, így hajlandóak voltak a nemzeti történelem bizonyos elemeinek a rehabilitálására is. Maga Kádár János már egy 1987. szeptemberi PB ülésen a nemzeti gondolkodás reneszánszáról elmélkedett. Így nem lehet véletlen, hogy alig néhány hónappal a pártfőtitkári kijelentést követően már föl is állították az Emlékbizottságot. Egyes értékelések szerint Kádár önigazolást is kereshetett Szent István személyében, így nem véletlen, hogy első királyunkra esett a választása. Hiszen Szent István, Koppány lázadásának a leverésével biztosította a Magyar Királyság létezését, ráadásul sikerült a fejlődés irányába állítania az új országot. Kádár valószínűleg a saját történelmi szerepét kívánta Szent István példájával erősíteni, csak ebben az esetben Koppányt Nagy Imrének hívták, az országépítést pedig „gulyáskommunizmusnak”. Sarlós István, az állampárti Országgyűlés elnöke így nyilatkozott minderről a Honismeret folyóiratnak adott interjújában: „István nem a későbbi évszázadok elismerésére gondolva hozta meg intézkedéseit, hanem mert azok akkor szükségszerűek voltak. Abban rejlik az ő nagysága, hogy ezeket a szükségszerűségeket felismerte. Azt hiszem, azt a tanulságot kell az ő életéből levonnunk, hogy a politikai vezető, a társadalom vezetője akkor érdemli meg az utókor elismerését, ha megérti a maga kora követelményeit, ahhoz a maga önálló arculatát megőrizve igazodik, s hozzáteszi mindazt, amit a maga céljai érdekében szükségesnek tart.” Fontos és értelmes megállapításokat tartalmazó gondolatok ezek, de nem lehet elvonatkoztatni a valódi céltól, a pártvezető történelmi szerepének felmagasztalásától az 1956-os forradalom és szabadságharc után harminckét évvel.

Érdekes beleolvasni az 1988. augusztus 20-i ünnepi beszédekbe. Míg korábban, évtizedeken keresztül az alkotmány és az „új kenyér” tematizálták a kommunista vezetők felszólalásait, 1988-ban egymást érték a Szent István életművét értékelő méltatások. Az ünnepi szónokok: Berecz János, Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre vagy éppen Szabó János a párt és az ország előtt álló kihívásokról beszéltek, s mindehhez Szent István történelmi példáját hívták igazolásul. Straub F. Brunó az Elnöki Tanács elnöke még a májusi pártértekezlet határozatait – ahol Kádárt leváltották főtitkári pozíciójából – is a szent király hagyatékának üzeneteként értelmezte. De az egymásra licitálásból nem maradhatott ki Kádár János fő harcostára Kállai Gyula sem: „István király nem csodatevő, hanem a korabeli realitásokkal számoló nagy államférfi volt, s mint ilyen indította el a magyarságot az állami és a társadalmi fejlődés új útján. Örülök, hogy kifejezhetem eltökélt szándékunkat: mi is vállaljuk a Szent István-i életmű haladó, soha el nem évülő vonásait.” – olvashatjuk a Magyar Nemzet augusztus 20-i lapszámában.

Természetesen a politikai tartalmú rendezvények mellett számos Szent István történelmi érdemeit valóban méltató és a korszak tudományos kutatását elősegítő rendezvény megszervezésére is sor került. Augusztus 18-án, Székesfehérvárott tartottak konferenciát, amelyben az államalapító király életművét és alakját elemezték a felkért történészek és egyházi vezetők. Augusztus 20-án a Szent István Bazilika előtti téren több tízezren gyűltek össze, hogy részt vegyenek az államalapító király tiszteletére bemutatott szentmisén, amelyre a Szent Jobb jelenlétében került sor. Ilyenre évtizedek óta nem volt példa, s ugyan a Szent Jobb-körmenetre még egy évet várni kellett, de önmagában véve már ez is óriási esemény volt, a résztvevők hatalmas száma pedig bebizonyította a négy évtizedes kommunista egyházüldözés politikájának eredménytelenségét. A szentmisén részt vett Szent II. János Pál pápa képviseletében Francesco Colasuonno érsek, rendkívüli felhatalmazású apostoli nuncius is. A szentmise végén bejelentették, hogy a magyar állam hivatalos látogatásra invitálta a Szentatyát. Két évvel később már maga Szent II. János Pál pápa celebrálta a Szent István napi ünnepi szentmisét.

Balogh Gábor