A Városliget már a 19. század végén fontos szerepet töltött be a város életében. Az 1800-as években folyamatosan zajlott a térség rendezése, ami a század végére Budapest egyik nevezetességévé vált. Nem véletlen, hogy a területen rendezték be az 1896-ban megnyíló Ezredévi Kiállítást, a millennium jegyében. Magában a Ligetben és a környékén reprezentatív épületek megépítésére került sor. A Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, a Vajdahunyad vára, az Állatkert, a mellette lévő Angolpark, a Gundel és a földalatti egyaránt a Millennium idejére, vagy azt követően készültek el. A térség keleti részén kialakult üres teret a szociáldemokraták már a század végén használták felvonulásaikra, többek között itt került megrendezésre az első május elsejei összejövetel 1890-ben.

A két világháború közötti időszakban itt került felépítésre a Regnum Marianum Katolikus Közösség temploma, a Magyar Nagyasszonya templom, amelyet a köznyelv a közösség neve után Regnum Marianumnak hívott. A templomot 1931-ben szentelték fel. Ránézésre erősen hasonlított a jeruzsálemi Szent Sír-templomra, valószínű, hogy a szentföldi példa ihlette Kotsis Iván építészt a tervezésben. A templom tornyát a Szent Korona másolata díszítette. Azt senki sem gondolta, hogy a monumentális templomépület a kommunista diktatúra egyházüldözésének szimbólumává válik majd. A Regnum Marianumot egyébként fogadalmi templomként építették fel, hálából azért, hogy 1919-ben Magyarország megszabadult a kommunista diktatúrától.

A második világháború bombatámadásai során a templom súlyos károkat szenvedett el, ugyanakkor állapota nem indokolta a lerombolását, a felújítása megvalósítható lett volna. A kommunista diktatúra hatalmasságai erre nem adtak engedélyt, ehelyett a térség teljes átalakítása mellett döntöttek. Céljuk az volt, hogy a terület teljes mértékben a kommunista rendszer jelképévé váljon. Ennek értelmében döntöttek a templom lerombolásáról. A bontási munkálatok 1951. szeptember 23-án kezdődtek meg. Ekkor azonban a közösség tagjai és más tiltakozók élőlánccal próbálták megakadályozni a pusztítást. Az ÁVH valamennyi tiltakozót letartóztatott, közülük sokakat kényszermunkatáborokba hurcoltak. A bontási munkálatok hónapokon keresztül zajlottak, az építmény maradványait végül felrobbantották. Még ugyanebben az évben más épületeket is elbontottak a területen, valamint több fa kivágásával az év végére kialakításra került a későbbi Felvonulási tér. A munkálatok végén, a templom egykori helyén állították fel Mikus Sándor monumentális Sztálin-szobrát. A nyolc méter magas (talapzattal együtt tizennyolc méteres) alkotás alsó talapzati részén alakították ki a pártvezetők dísztribünjét, akik innen „köszöntötték” a diktatúra ünnepnapjain (április 4., május 1., november 7.) a felvonulásra kényszerített embereket. Jelképértéke volt a szobor téren való felállításának. A kommunista diktatúra megszűnése tiszteletére felépített fogadalmi templom terén felállítani Sztálin szobrát mindenképpen üzenetértékű cselekmény volt. Ezt megelőzően 1948-ban adták át a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) székházát, két évvel később pedig sor került a Magyar Építőipari Munkások Szakszervezetének Országos Tanácsa (MÉMOSZ) épületének az átadására.

A szobor nem futott be hosszú karriert. Alig négy évvel később 1956. október 23-án, a forradalom és szabadságharc első napján, a forradalmárok ledöntötték talapzatáról az alkotást, amelyet elemeire vágtak és végighurcoltak a városon. A téren csak Sztálin két lábbelije maradt, így a néphumor hamarosan csak „Csizma térként” tisztelte a kommunista felvonulások ikonikus helyszínét. A szabadságharc vérbe fojtását követően a csizmákat eltávolították, míg a tribünként szolgáló talapzatot átalakították, ami a Kádár-diktatúra idején hasonló szerepet töltött be, mint az 1950-es években. A pártvezetők évről-évre minden kommunista ünnepen innen üdvözölték integetve a felvonulókat. 1965-ben a téren felállították Lenin négyméteres szobrát. Négy évvel később a Tanácsköztársaság emlékművét avatták fel a téren, pontosan a Regnum Marianum templom helyén. Nem véletlenül, ezzel a fogadalmi templom építésének eredeti szándékára utaltak a pártvezetők.

A rendszerváltoztatás elsöpörte a téren álló szobrokat is. Lenin és a Tanácsköztársaság emlékműve a Szoborparkba került, ugyanakkor megtörtént a dísztribün elbontása is. 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján emlékművet állítottak a szabadságharcosok emlékére. Ugyanebben az évben kapta a közterület az Ötvenhatosok tere elnevezést.

Balogh Gábor

Borítókép: Fortepan / Szalay Zoltán