A filmet 1988-ban forgatták, majd két évvel később, 1990-ben mutatták be. A fiktív történet a közeljövőben játszódik, valahol Közép-Európában. A filmdráma három főhőse a meteorológus Felhőcske (Kistamás László), Verő az erőember (Varga Zoltán) és Berlioz (Eperjes Károly). A rendszerváltoztatás első évében készített film egy közép-európai közegben megírt science fiction. Az összeomlás előtt álló, apokaliptikus világ képei elevenednek meg előttünk. Nem nehéz párhuzamot vonni a filmbeli világ és a kommunista diktatúra utolsó évei között. A film címe nem csak az egyik főszereplő, Felhőcske foglalkozására utal, de magára a meteorológia tudományára is, amely előrejelzést közöl a várható időjárásról. Monory Mész András szintén egy előrejelzést kívánt adni a közeljövő eseményeiről.

A filmben ötvöződik a kései kommunista diktatúra, a gazdaság összeomlása és a kibontakozó vadkapitalizmus világa. A három főhős ebben a közegben próbál gyorsan pénzhez jutni, meggazdagodni. A filmvásznon az 1980-as évtized valamennyi kultikus eleme megjelenik. Az elhangzó zenék egytől egyig az underground műfajának képviselői, míg a lepusztult díszlet maga a korabeli magyar valóság. Budapesti közterületek, vagy éppen a Kőbányai Sörgyár leharcolt infrastruktúrája és a filmben is feltűnő, a gyártelep alatt található több kilométeres alagúthálózata. Mindez tökéletesen visszaadja a társadalom peremén élők helyzetét.

A vetítést megelőző beszélgetésen Monory Mész András rendező elmondta, nem úgy vágott bele a forgatásba, hogy sci-fit készít, nem határozta meg előre a műfajt, mindez a munka során formálódott. A film előkészítése majd forgatása során végig azon gondolkodott, hogy milyen is lesz a közeljövő. Azt az 1980-as évtized második felében ugyan már mindenki érezte, hogy van valami a levegőben, de hogy ebből rendszerváltoztatás lesz, senki sem tudta még, ahogy ennek megfelelően azt sem lehetett tudni, hogyan megy majd végbe ez a történelmi folyamat és mi jön utána? A rendező ezt próbálta meg ábrázolni, egyfajta megelőlegezett közép-európai jövőképet nyújtott a film, 1988-ból.

Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, egy korabeli kritikából idézett, amelynek már a címe is: A mi kis apokalipszisünk, mutatja, hogy a film kapcsán mindenki számára egyértelmű volt, valójában mit is kívánnak az alkotók bemutatni a sci-fi eszköztárával. Monory Mész András megjegyezte, a műfajban legyártott filmek cselekménye általában több száz évvel a jelenkor után játszódik, míg a Meteo története ténylegesen a közeljövőben zajlik. Békés Márton Bereményi Géza, a film társ-forgatókönyvírójának műfajmeghatározását idézte, aki szerint az alkotás egy holnapelőtt film. Monory Mész erre úgy reagált, arra egyáltalán nem törekedett, hogy konkrét időpontot határozzon meg a cselekmény idejének, azonban az őt is megdöbbentette, hogy a filmben történtek néhány év múlva valóban bekövetkeztek.

A rendező kiemelte, hogy a Meteót egy világ választja el a mai filmektől. Ez egy analóg film, amelyben szó szerint mindent kézzel kellett felépíteni. Az 1980-as évek magyar filmgyártásában még nincsenek számítógépes trükkök, ennek köszönhető, hogy egy őseredeti film született 1988-ban.

A Meteo a bemutatását követően azonnal kultuszfilmmé vált. Már a korai kritikák olyan munkákkal állították párhuzamba, mint a Sztalker vagy a Szárnyas fejvadász. A film a mai napig a kevés alkotást magáénak tudó magyar sci-fi műfajának talán legjobb darabja.