A Lezsák Sándor lakiteleki tanyáján 181 fő részvételével megtartott első találkozót, amelyet „A magyarság esélyei” címmel rendeztek meg, a sajtó mélyen hallgatott, végül Pozsgay Imre közbenjárására a Magyar Nemzet tudósítást írt és a találkozón elfogadott nyilatkozat szövegét is közölte. A nemzeti sorskérdések tárgyalása mellett, a résztvevőkben az is felmerült, hogy valamilyen formában politikai fórummá alakuljanak. Ennek érdekében hozták létre a Magyar Demokrata Fórum (MDF) névre hallgató kezdeményezésüket, ami szűk egy év alatt politikai párttá alakult. Az MDF 1987 és 1988 fordulóján a rendszer nyújtotta jogi kereteket teljes mértékben kihasználva nyitott az ország lakossága felé. Már közvetlenül az első lakiteleki találkozó után a fővárosban és vidéken kisebb, tematikus eseményeket szerveztek, amelyek biztosították az érdeklődők számára a lakiteleki Nyilatkozatban is szorgalmazott nyilvános társadalmai vitát.

Az MDF mozgalomból párttá alakulása közötti szűk egy évben tartott fórumok közül a legjelentősebbekre a budapesti Jurta Színházban került sor. 1988 januárja és májusa között összesen négy alkalommal rendeztek fórumot az ikonikus népligeti helyszínen. Az első tanácskozás témája a többpártrendszerű demokrácia és parlamentarizmus bevezetésének szükségszerűsége volt. Az államhatalom természetesen nem nézte jó szemmel az egyre népszerűbb mozgalom működését, de mivel nem lépték át engedélyezett mozgásterüket, rendőrségi akcióra nem került sor. Ettől függetlenül magas rangú párttagjainak az MSZMP vezetése a tanácskozáson való részvételt megtiltotta és az állampárti meghívottakat a rendezvényen való megjelenéstől félhivatalos határozattal eltiltották. A lakiteleki 181 fős létszámmal szemben a Jurta Színházban megtartott rendezvények – az alkalmanként 500–800 főnyi hallgatósággal – valóban a nyilvánosság fórumai lettek.

A szervezők a magyarországi helyzet tárgyalásán túl az első lakiteleki találkozón is felmerült társadalmi és külpolitikai témákról is vitát indítottak. A külhoni magyarság helyzetének romlása 1988 elején a politikai közbeszédben még mindig tabunak számított, a kommunista államhatalom azt a látszatott kívánta kelteni, hogy a Szovjetunió vezette blokkon belül a szocialista országok barátsága megkérdőjelezhetetlen, a kommunista világban nemzetiségi problémák nem léteznek. A szervezők azonban a határon túli magyarság viszontagságos helyzetét is a közvélemény elé kívánták tárni, így a Jurta Színházban 1988 márciusában tartott második és harmadik összejövetel témája a szomszédos országokban élő magyarok egyre nehezebbé váló helyzete volt. A magyarországi ellenzéki mozgalmak számos fórumon igyekeztek tiltakozni a Romániában kibontakozó falurombolási program, valamint a kisebbségi és emberi jogok semmibevétele ellen. Az erdélyi magyarság ügyében a nyilvános társadalmi vitán túl a Magyar Demokrata Fórum személyes kapcsolatait is mozgósította és az állampárton belül a nemzeti politikát támogató képviselőkön – Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás – keresztül próbált nyomást gyakorolni az MSZMP vezetésére, hogy szálljanak szembe a szomszédos országok elnyomó nemzetiségi politikájával. A romániai magyarság helyzetéről 1988 áprilisában egy Joó Rudolf vezette szakértői bizottság terjedelmes jelentést készített, amelyet idegen nyelvekre lefordítva Nyugat-Európába is eljuttattak.

1988. május 22-én befejeződött az MSZMP országos értekezlete, ahol Kádár Jánost a párt elnökévé választva felfelé buktatták, míg a valódi hatalom a főtitkári tisztségben őt követő Grósz Károlyé lett. Az állampárt a magyarországi ellenzéki csoportokkal már valamivel „puhább” politikát folytatott. Nicolae Ceaușescu egyre fokozódó magyarellenes politikáját a magyar társadalom egyre szélesebb köre utasította el, így az állampárt engedélyével 1988. június 27-én, az MDF szervezésében, a romániai falurombolás ellen tiltakozva sor kerülhetett 1956 óta az első hivatalosan is engedélyezett tömegtüntetésre a Hősök terén.

A magyarországi politikai légkör változásának hatására sorra jöttek létre az újabb ellenzéki szervezetek. A Jurta Színházban tartott fórumok szervezői a megváltozó politikai légkör hatására arra az elhatározásra jutottak, hogy az időnként megrendezett, heterogén szellemi közegben lezajló vitanapok idejét a magyarországi rendszerváltoztatás folyamata meghaladta. 1988 nyarán Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, Joó Rudolf és Lezsák Sándor elhatározta, hogy ideje a Magyar Demokrata Fórumot társadalmi mozgalomból politikai párttá alakítani. Az MDF párttá alakulásának megszervezésére egy újabb lakiteleki találkozó keretében 1988. szeptember 3-án került sor. Erről a rendezvényről már a sajtó is beszámolt a nyilvánosságnak, ami jól mutatja, hogy a rendszerváltoztatás folyamán a magyarországi politikai légkör a két lakiteleki találkozó között eltelt szűk egy évben milyen gyorsan változott. A második lakiteleki találkozón mintegy 400 fő vett részt, amelyen jóváhagyták a Magyar Demokrata Fórum alapítólevelét, valamint megválasztották a mozgalom első elnökségét.

A második lakiteleki találkozó után a tagtoborzás nagy lendülettel vette kezdetét, egyben az országos hálózat kiépítése is megkezdődött. Két hónappal megalakulása után, 1988 novemberében az MDF már több mint 6000 tagot és csaknem 400 helyi szervezetet számlált. A párt tagságának növekedése a következő év elején is folytatódott: 1989 januárjában a taglétszám átlépte a tízezer fős lélektani határt, így megkezdődtek az előkészületek az első országos gyűlés megszervezésére, amelynek időpontját 1989 márciusára tűzték ki. Az ideiglenes elnökség egy Corvin téri irodában 1988 novembertől hetente ülésezett, majd 1989-ben a szervezet az Ó utcában két tágasabb faházat kapott használatra. A Bem téren lévő leendő székházba 1990 elején költözhettek be. 1988. november 2-án Püski Sándor támogatásával Hitel címmel folyóiratuk is elindult. Az első és a második lakiteleki találkozó között eltelt szűk egy évben a rendszerváltoztatás eseményei felgyorsultak. A magyar ellenzéki csoportok társadalmi mozgalomból párttá szerveződtek.

Nagy Gergely