Mely nemzet nem ápolja történelmét, nem tiszteli hőseit, nem emlékezik meg méltó és dicső módon múltjáról, és elődjeinek szabadságküzdelméről, annak nincs jelene; és a jövője is végleg veszélybe kerül – hallhattuk Brüsszelben, a „30 éve szabadon” című tárlaton, a Terror Háza Múzeum vándorkiállításán, amelyen Nagy Ervin filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója képviselte a létesítményt.

Benoist 2019. november 11-én interjút adott a jobboldali Boulvard Voltaire online újságnak. A jobboldali filozófus kijelenti: „még mindig nem omlott le mindenkinek a fejében a berlini fal”, sőt, az Európai Unió ma már kétszeresen is a megosztottság állapotában van. Egyszerre van jelen a korábbi eredetű keleti-nyugati irányú törés, amihez az euró bevezetésének kudarca okán immáron hozzájárult az észak-déli irányú feszültség is. 

Aki megélte, soha sem felejti el azt a felszabadult boldogságot és örömöt, amit a kommunizmus bukásakor érzett. 30 évvel a rendszerváltoztatást követően ugyanakkor már sokan vannak, akik nem rendelkeznek személyes tapasztalattal a kommunista diktatúráról, így számukra készítettünk egy kisfilmet, ami érzékletesen bemutatja a különbséget.

Az első szabad választást megelőzően az Ellenzéki Kerekasztalon résztvevő pártoknak nem sikerült megállapodniuk arról, hogy hogyan és mikor válasszák meg a köztársasági elnököt. Az ellenzéki pártok többsége ugyanis attól félt, hogy a parlamenti választás előtt egy esetleges közvetlen államfőválasztáson az akkor igen népszerű Pozsgay Imre győzne, aki a békés átmenetet a reformkommunisták oldaláról egy erős államfői székből felügyelhette volna. Így végül 30 évvel ezelőtt, 1989. november 26-án a magyarok három másik kérdés mellett erről is dönthettek a „négyigenes” népszavazáson, melynek eredményeként Magyarországon ma is a parlament választja meg az államfőt.