Az 1990 nyarán rendezett nemzetgyűlési választásokat – Közép-Európában egyedülálló módon – a bolgár kommunista hatalombirtokosok utódpártja, a Bolgár Szocialista Párt nyerte, de az egyre súlyosbodó gazdasági válság és a növekvő társadalmi elégedetlenség miatt hatalmát tartósan nem tudta stabilizálni.

Andrej Lukanov miniszterelnök távozását követően hosszas tárgyalások után, 1990. december 20-án az új, immár nagykoalíciós kormány élére Dimităr Popov „pártfüggetlen” jogászt nevezték ki. A „koalíciós kormány” működését az 1991 január közepén elfogadott, a demokratikus átmenetről szóló „paktum” biztosította, ami a kommunista diktatúra évtizedei alatt elkövetett politikai és gazdasági hibákért és bűnökért a BSZP-t vonta felelősségre. A Nemzetgyűlésben az új kormány abban is megegyezett, hogy 1991 tavaszán választásokat kell tartani. A bolgár gazdasági válság viszont továbbra sem oldódott meg: 1991 februárjában az alapvető élelmiszerek ára négyszeresére emelkedett, és a lakosság életszínvonala drasztikusan csökkent.

1991 tavaszán a fő feladatot a Nemzetgyűlés számára a gazdasági válság megoldása mellett az ország új alkotmányának kidolgozása jelentette. Ez a munka viszont lassan haladt, mert a török nyelv iskolai oktatása és a közszereplők ügynökmúltja miatt a pártokat heves viták osztották meg. A viták során a kommunista utódpárt és a DESZ viszonya is tovább romlott. Ettől függetlenül az új Nemzetgyűlés összetételéről és jogairól gyors megegyezés született. Komoly vita az alkotmánybíróság szerepe és az elnöki jogkörök körül bontakozott ki. Az ellenzéki pártok erős elnöki intézményben gondolkodtak, míg a BSZP egy széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság mellett érvelt, amely az államelnök hatalmát képes ellensúlyozni. A szocialisták egyúttal az elnök hatalmát gyengíteni kívánták, mert attól tartottak, hogy a közvetlen elnökválasztáson az ellenzék jelöltje győzhet. A BSZP továbbra is megtépázott hatalmát próbálta átmenteni: az államelnöki pozíció és a parlamenti túlsúly elvesztése után már csak az alkotmánybírósági képviseletük maradt meg.

Az elmérgesedő viták miatt 1991. május 14-én a DESZ 39 képviselője a formálódó alkotmánytervezetet a kommunisták hatalomátmentésének minősítette és új választások kiírását követelve kivonult a törvényhozásból. A kialakult politikai patthelyzetet Zselju Zselev elnök oldotta fel. Az ellenzéki képviselők elfogadták, hogy az új alkotmány 1991 nyarára kidolgozásra kerül, cserébe ősszel időközi választásokat tartanak. A Nemzetgyűlés végül 1991. július 12-én – 39 DESZ képviselő és az MJSZ távollétében – az új alkotmányt nagy többséggel elfogadta. Bulgária parlamenti demokrácia lett, amely keretek között az állampolgárok szabad választási joga és a hatalmi ágak megosztása érvényesült. Az új, egykamarás Nemzetgyűlés 400 képviselő helyett 240-ből mandátumból állt.

Az új alkotmány kidolgozása és elfogadása körüli viták ugyanakkor a DESZ szétszakadásához vezettek. Zselju Zselev köztársasági elnökké választása után az ellenzéki pártszövetség éléről lemondott, de nem sikerült helyére olyan tekintélyes vezetőt találni, aki az eltérő világnézetű és érdekű csoportokat egységesen képviselte volna. A Popov-kormány megalakulásával a DESZ gyakorlatilag kormánykoalícióra lépett a BSZP-vel, amellyel szemben a pártszövetség képviselőinek egy része tömeggyűlések szervezésével tiltakozott. Követelték a kommunista politikusok eltávolítását és a nómenklatúra tagjainak politikai felelősségre vonását. Ellenezték, hogy az alkotmányt az új választások előtt fogadták el, de volt olyan csoport is, amely az alkotmányos monarchia visszaállítását követelte. A DESZ szakadását az a folyamat is felgyorsította, hogy a BSZP-vel való kormányzásuk során „középről” balra tolódtak. Az 1991. októberi választásokon az ellenzéki pártszövetség több szereplője és csoportja külön listán indult.

Az 1991. október 13-án tartott második szabad nemzetgyűlési választásokon a parlamenti viszonyok jelentősen átalakultak. A voksolásokon csupán három párt tudta átlépni a bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt. A DESZ–Nemzeti Mozgalom 1,9 millió szavazattal (34,36 százalék) a választást megnyerte és 110 mandátumhoz jutott. A Bolgár Szocialista Párt az 1990-es választásokhoz képest egymillió szavazatott veszített, de így is sikerült 1,83 millió voksot begyűjteniük, amivel 106 mandátumot szereztek. A BSZP ugyan elvesztette a választásokat, de a győztes DESZ–Nemzeti Mozgalomtól csak négy mandátummal maradt el. A választások „bronzérmese” ismét a török kisebbség pártja – a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért – lett, amely a leadott voksok 7,55 százalékával 24 nemzetgyűlési helyhez jutott. A választások után Zselev államelnök a DESZ jelöltjét, Filip Dimitrovot bízta meg kormányalakítással, aki kormánya tagjait a Nemzetgyűlésnek 1991. november 8-án mutatta be. A parlamenti többség biztosítása érdekében a DESZ koalíciós ajánlatott tett az MJSZ-nek, de az nem vállalta el a kormányzati részvételt, viszont a kormány parlamenti támogatásáról együttműködési szerződést írt alá. Az ellenzéki pártszövetség ezzel a paktummal parlamenti többségét biztosítani tudta.

A hosszúra nyúlt bolgár rendszerváltoztatás Filip Dimitrov kormányának megalakulásával zárult le. Az ellenzéki csoportok különösen későn, csak az 1980-as évek végén jelentek meg. A Bolgár Kommunista Párt vezetését végig a keményvonalasok dominálták, át akarták magukat menteni az kiépülő új rendszerbe. A rendszerváltoztatás Bulgáriában viszont – szomszédjával, Romániával szemben – a közép-európai országokhoz hasonlóan véres események nélkül zajlott le, a zsivkovi rezsim bukásában az ellenzéki demonstrációk nem játszottak szerepet. Az ellenzéki tevékenység és a tömegtüntetések Zsivkov bukása után erősödtek fel. A bolgár ellenzék szervezetlensége és az ország mélyülő válsága miatt a politikai és gazdasági rendszerváltoztatás tárgyalásos úton valósult meg. A lengyel- és magyar mintára megszervezett kerekasztal-tárgyalásokon a legfontosabb kérdés az ország új alkotmányának kidolgozása volt. A bolgár rendszerváltoztatás további sajátos vonása a nemzetiségi konfliktus és annak kezelése volt. A Zsivkov-érából örökölt „török kérdést” végül a DESZ és az MJSZ 1991-es paktuma oldotta fel.

A rendszerváltoztatás folyamatának eredményeként – a volt kommunista párt, majd utódpártja a BSZP hatalomátmentési kísérletei ellenére – Bulgáriában a kommunista diktatúrát a parlamentáris demokrácia váltotta fel. A rendszerváltoztatás tehát végül a bolgár emberek számára is elhozta a szabadság korszakát.

Nagy Gergely