A Magyar Szabadság Éve

A moszkvai per

Sorozatunkban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak a rendszerváltoztatás történetéhez illeszkedő kiadványait mutatjuk be. Mai írásunkban az egyik legismertebb szovjet disszidens, emberjogi harcos Vlagyimir Bukovszkij Moszkvai per című monográfiáját ismertetjük. A kötetben a szerző saját moszkvai levéltári kutatási eredményeit teszi közzé az 1990-es évek elejéről. Bukovszkijt személyesen Jelcin elnök kérte fel, hogy szakértőként vegyen részt a kommunista funkcionáriusok ellen indított perben. De miért éppen őt választotta ki Oroszország első szabadon választott elnöke erre a feladatra? Miért vált abszurd komédiává a moszkvai bírósági színjáték? S miért lett sikerkönyv a Moszkvai per a megjelenését követően nem sokkal? Bukovszkij könyve nem csak a fenti kérdésekre ad választ, de konkrét példákon keresztül mutatja be a kommunista diktatúra működését.

„Az embereket sokkal jobban érdeklik a saját közelmúltjuk tisztáznivalói, mint a távoli történelmi események. Az emberek szeretnék megérteni az értelmét azoknak az eseményeknek, amelyekbe ők maguk is belesodródtak, szeretnék igazolva látni az áldozataikat és erőfeszítéseiket, és szeretnének következtetéseket levonni utódaik okulására.” – fogalmaz a szerző a kötet első fejezetében. Bukovszkij könyve segítséget nyújt a közelmúlt történetének megértéséhez és a következtetések helyes levonásához. A szerző 1942-ben született, s már fiatalon, mindössze tizenhat évesen egy földalatti szovjetellenes szervezet tagjai sorában találjuk, ami jól mutatja, hogy számára az antikommunizmus és az emberi jogokért való küzdelem életfelfogás. A diktatúra keményen fellépett ellene. Tevékenysége miatt 1961-ven kizárták a Moszkvai Állami Egyetem biológia szakáról, négy évvel később pedig, a Brezsnyev-korszak „kedvelt” ellenzékiekkel szembeni eljárását alkalmazva, „őrültnek” nyilvánították, és egy leningrádi pszichiátriai intézetbe zárták, ahol kényszerkezeléssel próbálták „visszailleszteni a szocialista társadalomba”. Szabadulását követően ott folytatta antikommunista tevékenységét, ahol előtte abbahagyta. A hatóságok továbbra is folyamatosan zaklatták, végül 1972 januárjában letartóztatták, majd a kommunista bíróság szovjetellenes tevékenységért és huliganizmusért hét év börtönbüntetésre és öt év száműzetésre ítélte. Összesen tizenkét évet töltött börtönökben és táborokban. Rabsága alatt Nyugaton tömegtüntetéseken követelték szabadon engedését. Végül 1976-ban a kommunista hatóságok fogolycsere keretében engedték ki a Szovjetunióból Bukovszkijt, akit Louis Corvalán chilei kommunista vezetőre cseréltek ki. Szabadulását követően is aktív antikommunista tevékenységet folytatott, s Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicinhez hasonlóan minden eszközzel igyekezett felhívni a figyelmet a kommunista diktatúra embertelenségére. 1980-ban megszervezte a moszkvai olimpia bojkottját a szovjetek afganisztáni intervenciójára reagálva. Kezdeményezéséhez 65 ország – többek között az Amerikai Egyesült Államok – csatlakozott.

A Szovjetunió bukását követően Jelcin elnök, elismervén a szerző antikommunista és emberjogi tevékenységét, hazahívta Bukovszkijt és felkérte, hogy szakértőként vegyen részt a kommunista funkcionáriusok ellen indítandó perben. Ehhez lehetőséget biztosított a hazatérő disszidens számára, hogy a párt és társszervezetei titkos levéltáraiban végezhessen kutatásokat. A levéltárban dolgozó munkatársak minden lehetséges eszközzel akadályozták Bukovszkij munkáját, aki látva hogy így nem tud érdemi előrehaladást elkönyvelni, egész egyszerűen elkezdte szkennelni a dokumentumokat, azzal a céllal, hogy azokat kimentse Oroszországból, s a világ közvéleménye elé tárhassa a kommunista diktatúra valódi történelmét. „Időben beszereztem egy japán csodamasinát: kézi szkenneres hordozható számítógépet. Akkoriban ez még Nyugaton is újdonságnak számított. S aztán mindenki szeme láttára szép sorjában mindent lemásoltam, az egyik oldalt a másik után, nem zavartatva magam a bámészkodóktól, akik folyton ott kíváncsiskodtak a masinám körül. Senkinek nem ugrott be, hogy mit is csinálok, egészen a bírósági eljárás legvégéig, 1992 decemberéig. Akkor aztán az egyik figura a szörnyű felismerés rémült hangján felordított, hogy zengett bele az épület: – Hiszen ez itt mindent lemásol!” Bukovszkij akciójának köszönhetően könyvéből eredeti pártdokumentumokra hivatkozva ismerhetjük meg az 1981-es lengyelországi szükségállapot Moszkvában kidolgozott forgatókönyvének történetét, betekintést nyerhetünk a nyugat-európai baloldal Moszkvából titkos kerülőutakon érkező finanszírozásának hátterébe, de gondolatban részt vehetünk akár egy Gorbacsov-vezette politikai bizottsági ülésen is, akiről Bukovszkij már az elején dokumentummal bizonyítja, hogy bár Gorbacsov reformpolitikusnak adta el magát Nyugaton, valójában ő is csak egy volt a pártvezetők közül.

De nem csupán a kutatás, hanem maga az 1992-ben indított bírósági per is teljesen abszurd színezetet öltött, hiszen nem csak a vádlottak voltak egykori pártfunkcionáriusok, de a vádlók is. A perben valamennyi résztvevő az SZKP egykori, nem is alacsony rangú funkcionáriusa volt, de maguk a „pártatlan” bírák – a testület elnöke, Valerij Zorkin főbíró korábban a KGB Akadémia tanára volt – is csak alig egy évvel a pert megelőzően adták le a párttagkönyvüket. Bukovszkij, akit szakértőként hallgatott meg a testület, már az eljárás elején megállapította, hogy az valójában csak a párt vagyonáért való perlekedés, 1992-ben Moszkvában szó sem lehetett a kommunista diktatúra „nürnbergi peréről”.

Bukovszkij moszkvai tevékenysége mégsem lett eredménytelen. Oroszországból való távozását követően kötetbe rendezte az általa lemásolt dokumentumokat, amelyet 1995-ben angol, egy évvel később pedig orosz nyelven is publikált. A Közalapítvány jóvoltából 2009 óta magyar nyelven is elolvashatjuk a moszkvai per történetét, egyben megismerkedhetünk azokkal a páratlan és megdöbbentő tartalmú szovjet forrásokkal, amelyek a kommunista diktatúra valódi arcát mutatják be.

Vlagyimir Bukovszkijt 2013-ban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány és a MOL Nyrt Petőfi-díjjal tüntette ki, a közép-európai népek szabadságáért vállalt áldozataiért és teljesítményéért. Vlagyimir Bukovszkij hat évvel később, 2019-ben halt meg.

Balogh Gábor

Vlagyimir Bukovszkij: A moszkvai per. XX. Század Intézet, Bp. 2009.

A kötet a Terror Háza Múzeum webshopjában, ide kattintva megvásárolható.

A sorozat eddig megjelent írásai:

Együtt, egyedül – A szolidaritás naplója

Helmut Kohl – Az egyesítés kancellárja

Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban