Csehszlovákia 1968 utáni történelme számtalan azonosságot mutat az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő magyarországi helyzettel. Amíg hazánkban a „konszolidáció” kifejezés nyert teljesen új értelmet, északi szomszédunkban a „normalizáció” futott be hasonló karriert. De hiába igyekezett a csehszlovák pártvezetés 1968 után eltüntetni a rövid ideig tartó szabadság minden nyomát, az emberek nem felejtettek, s 1968 örökségére építve 1989-re kivívták a szabadságukat. 

1989. szeptember 18-án lezárult a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások első szakasza. Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), az MSZMP és a „harmadik oldalként” elfogadott, társadalmi szervezeteket képviselő Szakszervezeti Liga között zajló tárgyalások során olyan fontos kérdésekben sikerült megállapodnia a feleknek, amelyek elengedhetetlenek voltak az ország demokratikus átalakulásához.

Az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke országában és a bipoláris politikában konzervatív fordulatot hozott, harcias antikommunista beállítottsága egész életét jellemezte. 

A Terror Háza részéről Balogh Gábor történész, muzeológus nyitotta meg a vándorkiállítást a Cervinus Teátrum előtt, ami azt az üzenetet hordozza magával városról városra, amit a rendszerváltoztatás története a mai napig közvetít felénk.

Szeptember 8-án került sor a "30 éve szabadon" című kiállítás megnyitójára a siófoki Kálmán Imre Kultúrális Központban.

A nyári szünet nélkül ülésező magyar parlamentben közel félévszázad diktatúra után valódi viták lángoltak fel a kormány tagjai és az ellenzék vezetői között. Többé senkinek sem kellett attól tartania, hogy ha más véleményen van, akkor a lakása előtt fekete kocsi fogja várni.