Lengyelországban Tadeusz Mazowiecki vezetésével hivatalba lép a szovjet blokk első nem kommunista vezetésű és többségű koalíciós kormánya. A 24 kormánytagból 11-et a Szolidaritás ad, a kommunista párt négyet, köztük a meghatározó hadügyit és belügyit.

A magyar kormány hivatalosan bejelenti, hogy szeptember 11-én 0 órától engedélyezi az országban tartózkodó keletnémet állampolgárok kiutazását nyugati országokba is. (A kormány ezzel a lépéssel ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar–NDK kormányközi megállapodás vonatkozó pontjait.) Helmuth Kohl, az NSZK kancellárja köszönetét fejezi ki a magyar kormánynak az NDK-menekültek ügyében hozott humanitárius döntésért. A menekültek kiutazása még éjfél előtt megkezdődik.

Magyarországról elsőként távozó NDK-menekültek a klingenbachi határon
MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Belgrádban megkezdődik az el nem kötelezett országok IX. csúcskonferenciája. A tanácskozásra első alkalommal Magyarországot is meghívják; a magyar küldöttséget Horn Gyula külügyminiszter vezeti. – Október 23-a Bizottság alakul a BZSBT, az FKGP, a KDNP, az MDF, a Magyar Néppárt, a POFOSZ és a Recski Szövetség képviselőiből az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának nemzeti ünneppé nyilvánításáért, az ünnepségek megszervezésére.

Budapesten éjfélkor áttérnek a hétjegyű telefonszámok használatára.

E hónapban jelenik meg Tar Sándor Miért jó a póknak? és Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyve.

Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter az NSZK-ba utazik. A Bonn melletti gymnichi kastélyban Helmut Kohl szövetségi kancellárral és Hans-Dietrich Genscher alkancellár-külügyminiszterrel tárgyalnak a keletnémet menekültek helyzetéről. Németh Miklós kijelenti, hogy az NDK-s menekültek visszatoloncolásáról szó sem lehet. – Aznap a tárgyalófelek bejelentik, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai ezentúl a nyilvánosság bevonásával folynak.