„A nyolcadik kerületben éltem meg 1956-ot, mint nyolc-kilenc éves kisfiú. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem, az mégsem a nagy politikai mozgások, nem az, hogy a Népszínház utcában tudtam meg, Sztálin elvtárs meghalt, hanem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék” - így emlékszik vissza gyermekkorára Péli Tamás, Molnár István Gábornak adott interjújában.

Egy kisfiú, aki orvos akart lenni, és meg is valósítja álmát. Dr. Szirtesi Zoltán nem mélyszegénységből jött: anyai ágon jómódú kereskedők, apai ágon nagymúltú zenészek voltak a családjában. 1970-től dolgozik körzeti orvosként Kiskundorozsmán, döbbenetes körülmények között. „Nagykabátban vizsgálták a cigányokat… és nem volt szabad csak a földre ülni” - mondta el egy korábbi interjúban. A helyi romák hozzá voltak szokva, hogy ők csak a többség után kerülhetnek sorba. „Kimentem a váróba, és kijelentettem, hogy én kétfajta embert ismerek: egészségeset és beteget.” – mondta Szirtesi doktor. Munkájának hamar híre ment, többféle testületnek volt tagja, és mindig a cigányság érdekét szeme előtt tartva cselekszik. 1986-ban az Országos Cigány Tanács egyik alapítója, később elnöke volt, részt vállalt a cigánytelepek felszámolásában. Nyolc könyvet publikált egészség témában, van, amit cigány nyelven is. Ma is rendel, és feleségével, Zsuzsával a helyi közösség szíve-lelke.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

Egy törékeny asszony pár kisgyerekkel karókat ver le, zsineget feszít ki egy füves területen. Játszani kezdenek. Másnap is találkoznak – ugyanitt. És harmadnap is. Így indul 1968-ban a hodászi cigány óvoda. Rézműves Mihályné, Lina konok szeretete pár év alatt falakat húz a zsineg helyére, ahol a roma gyermekek egy új, reményteli nemzedéke nő fel.

A Nemzetközi Roma Nap alkalmából – harminc évvel 1989 után – olyan magyar romák sorstörténetét mutatjuk be kampányunkban, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

Farkas Kálmán egy országosan ismert harmóniumjavító mester és egy házaló, írástudatlan cigányasszony legkisebb fia, aki a miskolci, és a törökszentmiklósi cigánytelepről lett az ország első cigány újságírója. „A felvégen laktunk és én az alvégre jártam iskolába. Ez körülbelül hat, hét kilométer hosszú távolság. Télen taknyom, nyálam összefolyt, míg leértem a Kálváriára és ugye abban az időben délelőtt is, meg délután is jártunk iskolába. Sokszor éhesen, fázódva kerültem be az iskolába” - mondta el a Magyar Rádiónak adott interjújában.

Segédjegyző lett a községházán, majd a Gödöllői Egyetemen volt előadó. Innen került a szabolcsi Néplaphoz. Nincs telep a megyében, ahol ne járt volna. „Írni szerettem, írni akartam. Szabadabban, őszintébben, nyíltabban, mint lehetett.”1988-ban a cigány kulturális szövetség megyei szervezetének alapítója, 1994-ben az első Országos Cigány Önkormányzat alelnöke volt. 2004-ben hunyt el, de ránk hagyta több száz cikkét és a családja történetéről írt könyveit.

Elsőként fordította le az Újszövetséget cigány nyelvre, Antall Józseffel ült egy cellában, haláláig a magyar cigányság egyik legbefolyásosabb alakja volt. Choli Daróczi József költő, író, műfordító, a cigányság Choli bácsija 1939-ben született egy román határ menti falu cigánysorán. Öt osztály elvégzése után vájárnak tanult, majd egy bányásztársával disszidálni próbált. Elkapták, tíz hónapra bebörtönözték, egyenesen Antall József mellé.

Szabadulása után a csepeli vasműben dolgozott, mellette pedig elvégezte a dolgozók gimnáziumát, pedagógiai főiskolát. Egy rákospalotai cigány osztályban tanított, majd megalapította a legendás Rom Som klub-ot és újságot. Ez volt az első lap Magyarországon, amely részben cigány nyelvű szövegeket közölt - nem sokáig, mert betiltották.

Choli termékeny költő és műfordító volt, sorra jelentek meg kötetei. Az 1988-ban kiadott lovári nyelvkönyvből (Zhanes Romanes?) generációk tanulnak ma is. Hosszú ideig tanított a Wesley János főiskolán és a Jezsuita Roma Szakkolégiumban. Tavaly sok százan kísérték utolsó útjára.