Ukrán származású szovjet tábornok, 1988 és 1990 között a Magyarország katonai megszállásában résztvevő szovjet Déli Hadseregcsoport ideiglenes parancsnoka, majd 1990 decembere és 1991 július között parancsnoka. 1991. június 19-én ő volt az utolsó szovjet katona, aki elhagyta Magyarország területét.

Grúz származású szovjet diplomata, politikus. A Szovjetunió utolsó külügyminisztereként fontos szerepe volt az afgán háború befejezésében és a szovjet csapatok közép-európai jelenlétének felszámolásában. A Szovjetunió felbomlása után Grúzia politikai életének meghatározó alakja, 1995-től hazája elnöke.

Színész, politikus, 1981 és 1989 között az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke. Az amerikai politikai élet csúcsára „vidéki srácként” jutott fel, gyökeresen átalakította az amerikai politikai gondolkodást. Következetes antikommunista politikájával felgyorsította a Szovjetunió bukását, s ezzel lehetővé tette a közép-európai országok felszabadulását.

Történész, német kereszténydemokrata politikus, kancellár. A két német állam egyesítését 1982 és 1990 között az NSZK kancellárjaként hosszas tárgyalások és egyeztetések árán sikerült elérnie. 1990 és 1998 között az egyesült Németország első szabadon választott kancellárja. Vezetésével Németország az európai egység és az észak-atlanti szövetség elkötelezettjévé vált, támogatta a közép-európai államok európai integrációját.

Csehszlovák jogász, kommunista politikus. Az 1968-as prágai tavasz leverését követően a csehszlovák „normalizáció” levezénylője. 1969-től Csehszlovákia Kommunista Pártjának első embere, 1975-től az állam elnöke. A csehszlovák rendszerváltoztatás során a tömegtüntetéseket brutális módon számoltatta fel, de hatalmát ez sem mentette meg, 1989 decemberében elnöki hivataláról lemondani kényszerült.