Keletnémet kommunista politikus. 1971 és 1989 októbere között az NDK első embere. A rendszerváltoztatás során görcsösen ragaszkodott a keletnémet állam és a kommunista diktatúra fenntartásához, de az NDK válsága és a keletnémet emberek egyre nyíltabban megnyilvánuló szabadság és egyesülés iránti vágya miatt hatalmáról lemondani kényszerült.

Cseh író, politikus. A Cartha ’77 mozgalom alapítója, amiért a csehszlovák kommunista rendszer öt és fél év börtönnel „jutalmazta”. A csehszlovák bársonyos forradalom meghatározó szereplője, Gustav Husák kommunista pártvezér lemondása után 1989 decemberében a csehszlovák parlament köztársasági elnökké választotta. A képviselők döntését egy évvel később az ország polgárai is megerősítették.

Orosz politikus, Oroszország első szabadon választott elnöke. 1961-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), 1985-ben a moszkvai pártbizottság első titkára, illetve a Központi Bizottság tagja, egy év múlva a PB póttagja lett. 1987-ben eltávolították pozícióiból túlzott népszerűsége és a reformfolyamat sürgetése miatt. 1990-ben az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökévé választották. Az 1991. augusztus 19–21. puccs napjaiban a keményvonalas puccsisták ellen lépett fel, ami megalapozta későbbi politikai karrierjét. 1991 decemberében az ukrán és a fehérorosz elnökkel egyezményt írt alá a Szovjetunió feloszlatásáról.

Lengyel tábornok, politikus. Az 1981-es lengyelországi válság során a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) első titkára lett, majd szovjet nyomásra szükségállapotot vezetett be. Mindvégig hatalma megtartására törekedett. Az 1989-es lengyelországi rendszerváltoztatás során a Szolidaritás és a LEMP egyezségének értelmében ideiglenes köztársasági elnök lett, de tényleges hatalmát sokáig már nem tudta megtartani. Az első szabad elnökválasztáson – a korábban általa felszámolni kívánt Szolidaritás vezéralakját – Lech Wałęsát választották államfőnek.

Szovjet kommunista politikus. 1985-ben Konsztantyin Csernyenko halála után a Szovjetunió Kommunista Párjának (SZKP) főtitkára, 1990-től a Szovjetunió elnöke lett. Politikájának célja a Szovjetunió megerősítése volt, ennek érdekében hirdette meg a peresztrojkát (átépítés) és a glasznyosztyot (nyíltság) amelyek méginkább felgyorsították a birodalom bukását. Ronald Reagan és George Bush amerikai elnökökkel folytatott tárgyalásai során lezárták a hidegháborút és felszámolták Európa második világháború óta tartó megosztottságát, azaz a „jaltai rendszert”. A birodalom 1991-re összeomlott, Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki hivataláról.

Román cipészsegéd, kommunista diktátor. Gheorghe Gheorghiu-Dej főtitkár 1965-ös halála után a Román Kommunista Párt főtitkára. Sztálini típusú személyi kultuszt épített ki, szélsőségesen nacionalista és soviniszta politikát folytatott. Regnálása alatt országát három szóval jellemezték: éhínség, hideg, félelem. Az 1989 decemberében kirobbant romániai forradalom során a Ceaușescu-házaspárt halálra ítélték és december 25-én kivégezték.