Orvos, politikus. A Kereszténydemokrata Néppárt alapító tagja, 1990-től elnöke. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, az Antall- és Boross-kormány népjóléti minisztere.

Jogász, politikus, 2005-től a Magyar Köztársaság 3. elnöke. A rendszerváltoztatás során a környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. Részt vett az 1987-es lakiteleki találkozón, az MDF egyik alapító tagja. Az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások állandó résztvevője. Az Alkotmánybíróság első öt tagjának egyike, jelentős szerepe volt 1989-ben az Alkotmány létrehozásában. 1990-től az Alkotmánybíróság elnöke.

Tanár, filozófus, szociológus. 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). A Beszélő szamizdat-kiadvány szerkesztője, a monori ellenzéki találkozó résztvevője. 1988-ban alapítója és ügyvivője a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a Szabad Demokraták Szövetségének. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés képviselője lett.

Közlekedésmérnök, politikus. 1988-ban lépett be az MDF-be, 1990 és 1993 között az Antall-kormány közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztere. Legfontosabb miniszteri tevékenysége a bős–nagymarosi vízlépcső beruházásának elhárításával kapcsolatos feladat volt.

Kossuth-díjas építész, díszlettervező, az 1949-ben kivégzett Rajk László kommunista politikus fia. A rendszerváltoztatás előtt aktív szamizdatos tevékenységet folytatott, budapesti lakásában szamizdat elosztóhelyet (Rajk-butik) működtetett. A Szabad Kezdeményezések Hálózata és az SZDSZ alapító tagja. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője.