Jogász, politológus, politikus. 1987-től az ellenzéki megmozdulások résztvevője. 1988-ban részt vett az SZDSZ programjának kidolgozásában. Egy évvel később a párt tagja lett, részt vett az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. Az egyik kezdeményezője volt a „négyigenes” népszavazás kiírását célzó aláírásgyűjtésnek. 1989-től a párt ügyvivője, 1991-től rövid időre az elnöke, az 1990-es első szabadon választott Országgyűlés képviselője, a párt első parlamenti frakcióvezetője.

Református lelkész, később püspök. Már egyetemi hallgatóként majd azt követően lelkészként is bátran kiállt egyháza és a magyar kisebbség jogaiért. Emiatt sorozatos üldöztetésnek volt kitéve a román hatóságok részéről. Büntetés gyanánt 1986-ban Temesvárra helyezték segédlelkésznek, ahol felpezsdítette a gyülekezeti életet, emiatt újból el akarták mozdítani állomáshelyéről. Kilakoltatása ellen 1989 decemberében a helyi magyar, román és szerb lakosság védte. A lelkész és családja melletti szolidaritási akció forradalomba torkollott. A román rendszerváltoztatást követően a Nemzeti Megmentési Front tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tiszteletbeli elnöke lett.

Filozófus, politikus. 1978-ban Romániából Magyarországra települt, a magyarországi ellenzéki megmozdulások rendszeres résztvevője. 1985-ben részt vett a monori találkozón. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az SZDSZ alapítója, ügyvivője. 1990 januárjában, egy időközi választáson országgyűlési képviselővé választották. 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlésnek is képviselője lett.

Diplomata, közgazdász, 1951 óta az állampárt politikusa. 1965-től az MSZMP KB munkatársa, 1975-től kelet-berlini, 1978-tól moszkvai nagykövet, ezt követően a KB külügyi osztályának vezetője. 1989-ben az Országgyűlés elnökévé választották, október 23-án a Parlament épületének erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot, ezt követően 1990 májusáig ideiglenes köztársasági elnök volt. Az 1990-es első szabad választásokon az MSZP színeiben szerzett képviselői mandátumot.

Jogász, politikus. A Bibó István Szakkollégium tagja, a Fiatal Demokraták Szövetsége egyik alapítója. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. Az első szabad választásokon pártja színeiben a soproni körzetben Pozsgay Imre ellenében szerzi meg a parlamenti mandátumot. 1990-től a FIDESZ frakcióvezető-helyettese.

Széchenyi-díjas történész, politikus. 1945–1946-ban a Kisgazdapárt tagja volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Bölcsészettudományi Kar Forradalmi Bizottságának tagjává választották, emiatt a szabadságharc leverését követően a hatóságok látókörébe került. 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón, az MDF alapító tagja. Az Ellenzéki és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevője. Az első szabadon választott Országgyűlés képviselője, 1990-től az Országgyűlés elnöke.