Az 1986-ban meghirdetett uszkorenyije (gyorsítás) politikája az eredeti szándékkal ellentétben nem a birodalom Nyugathoz való felzárkóztatását mozdította elő, hanem a bukását. Cikksorozatunk befejező részében folytatjuk a bukás körülményeinek bemutatását.

A nyári szünet nélkül ülésező magyar parlamentben közel félévszázad diktatúra után valódi viták lángoltak fel a kormány tagjai és az ellenzék vezetői között. Többé senkinek sem kellett attól tartania, hogy ha más véleményen van, akkor a lakása előtt fekete kocsi fogja várni.

Karol Wojtyła 1920. május 18-án született a dél-lengyelországi Wadowicében. Édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia polgára volt, tiszthelyettes a Császári és Királyi Hadseregben, majd kapitány a függetlenné váló lengyel hadseregben. Gyermekét – a leendő pápát – IV. Károly utolsó magyar király iránti tisztelete miatt nevezte el Karolnak. Karol Wojtyła nem csak egyházi személy volt, hanem tudós, művész és világtörténelmet alakító politikus is. A közép-európai országok rendszerváltoztatásában játszott szerepe elvitathatatlan.

A Viszlát, Lenin! – Filmek a szabadságról című rendezvénysorozatunk legutóbbi filmvetítésén a 80 millió című lengyel filmdrámát mutattuk be. Waldemar Krzystek író-rendező filmjében egy lenyűgöző akción keresztül jelenik meg a XX. századi lengyel történelem egyik fontos fejezete, amely 1981-ben játszódik, 10 nappal a hadiállapot bevezetése előtt, amikor már egyre nőtt az elégedetlenség a kommunista rendszerrel szemben. A film 2013-ban Lengyelország Oscar-nevezettje volt a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

„Az SZKP utolsó főtitkára meg volt győződve arról, hogy létezik olyasmi, hogy a lenini modell. Ahhoz kísérelte meg a visszatérést, mert nem értette meg, hogy Sztálin nem elárulta a lenini programot, hanem éppen azt alkalmazta” – állapította meg Schmidt Mária történész, A jövő végérvényesen megbukott című tanulmányában. A lenini program azonban a történelemben immáron sokadszorra csődöt mondott. Ezúttal a „nagy kísérlet” szülőhazájában.