Az Andrássy út vége és a Városliget által körbezárt terület időtlen idők óta a főváros és Magyarország egyik legfontosabb közterülete. A Hősök tere és környéke az elmúlt száz évben valamennyi politikai rendszer életébe beírta a történetét. 1919-ben a bolsevik diktatúra idején szobrait „vörös rongyokba” öltöztették, 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus legjelentősebb eseményei itt zajlottak. 1945 után a kommunista diktatúra ugyan nem állította fel a téren Marx szobrát az 1919-es hagyományoknak megfelelően, de nem messze innen a Városliget szélén állíttatták fel Sztálin gigantikus szobrát, amelyet 1956-ban a forradalmárok ledöntöttek, de a szobor egykori helye a Kádár-diktatúra felvonulásainak fő színtere lett egészen 1988-ig. Ezt követően a Hősök tere lesz a legfontosabb politikai események helyszíne: rendszerváltoztató tüntetések, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak méltó elbúcsúztatása vagy éppen a közös éjféli ima a romániai forradalom áldozataiért egyaránt a tér történetéhez kapcsolódik.