A rendszerváltoztatás eseményeinek döntő többsége az utcán zajlott. Tüntetések, felvonulások, aláírásgyűjtések és a megemlékezések nagy száma bizonyítja, hogy a korforduló döntő eseményei az utcán történtek meg. Budapesten több közterület vált a folyamat ikonikus helyszínévé: Hősök tere, Március 15. tér, Batthyány-örökmécses, a zugligeti plébánia kertje vagy éppen a Vörösmarty tér. Írásunkban ez utóbbi helyszín rendszerváltoztató szerepét járjuk körbe. 

Órákig tartó sorban állás, hiánycikkek, üres polcok: a diktatúra évtizedei alatt számtalan termék beszerzése kapcsán ismerősek voltak az előbbi fogalmak. Ezzel szemben az 1960-as évek közepén megjelentek a „dolláros boltok”, amelyek polcain ott állt a márkás csokoládé, a külföldi szeszesitalok, francia parfümök, a matchbox és más minőségi gyermekjátékok. Mindez az átlag magyarok számára aligha volt elérhető, ugyanis a boltokban kizárólag útlevéllel és nyugati valutával lehetett vásárolni.

1988. május 27-én délután több mint 2000 békés tüntető tiltakozott az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének épülete előtt a Bős-nagymarosi vízlépcső felépítése ellen. Nem ok nélkül vonultak a tüntetők a diplomáciai testület épületéhez a Benczúr utcába. 1985-ben az államcsőd szélén egyensúlyozó diktatúra vezetői úgy döntöttek, a vízlépcsőt egy osztrák céggel építtetik fel, újabb hitelért cserébe, amelyet villamosáramban kellett volna megfizetni az ügyletre garanciát vállaló osztrák államnak. A szerződés szerint az elkészült vízerőmű egészen 2016-ig látta volna el villamosárammal Ausztriát. 

András Ferenc 1982-ben bemutatott bűnügyi filmjével folytatódott a Viszlát, Lenin! vetítéssorozat, 2022. szeptember 12-én, a Kino Café Mozi nagytermében. A rendezvény a 30 éve szabadon Emlékbizottság, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet szervezésében zajlott. A vetítést megelőzően Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója Bezsenyi Tamás történész-kriminológussal elemezte a filmet és az 1980-as évek Budapestjének filmvásznon bemutatott világát.

A kádári diktatúra egyik fő legitimációs tényezője a fogyasztás biztosítása volt. Míg a „gulyáskommunizmus” alatt a folyamatos élelmiszerellátás garantálását értjük, addig a Kádár-rendszer továbbfejlesztett változatában, azaz a „frizsiderszocializmusban” már bizonyos tartós fogyasztási cikkek is elérhetővé váltak az országban élők számára. A hűtőgép, a mosógép és más különböző háztartási gépek viszonylag könnyen beszerezhetővé váltak. Idővel a magánszemélyek autóvásárlása is támogatottá vált, habár egy új gépjárműre éveket kellett várni. A korszak legnépszerűbb elektronikai terméke a televízió volt, amely az 1960-as évektől berobbant a magyar otthonokba. Néhány típus, így a Videoton Color Star készüléke a szó szoros értelmében.

A XX. század két totalitárius diktatúrája egy közös tőről fakadt, amelyet az emberellenességgel lehet talán a legjobban körülírni. A nácik faji, míg a kommunisták osztályalapon üldözték az ellenségüknek kikiáltott ártatlanok millióit. Magdalena Schwarzová karmelita szerzetesnővér azok közé tartozott, akik mind a két totalitárius diktatúra üldözését elszenvedték, de hitüket mégsem vesztették el, így váltak példaképekké, mivel egész életük azt bizonyítja, hogy mindig van választási lehetőség.