1989-ben a rendszerváltoztatás talán legikonikusabb esztendejében az MDF kezdeményezésére országszerte „becsomagolták” a köztéri Lenin-szobrokat majd jelképesen visszaküldték őket a feladónak, Moszkvába. Egy évvel később már az állami és tanácsi szervek is érezték, hogy Leninnek nincs helye a magyar köztereken. Nógrád megyeszékhelyén, Salgótarjánban hányattatott sors jutott a város kommunista szimbólumainak. 

1984. március 15. a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben valóságos nemzeti ünneppé vált Ceaușescu diktatúrájában. Pedig az esemény több mint tragikus volt. Aznap egy fiatal pap, Pálfi Géza temetésére gyűltek össze a hívek és a papság szerte Erdélyből. A végtisztesség megadására érkező több ezer fős hívősereg, más lehetőség híján így tiltakozott a diktatúra fennállása ellen. A rejtélyes körülmények között elhunyt lelkipásztor halála okán a román diktatúra gyanús magyarázkodásba kezdett, ami még inkább megerősítette azt az állítást, amely szerint Pálfi Gézát a Securitate gyilkolta meg. „Bűnei” keresztény hite és magyarsága voltak. 

Az 1950-es évek első felében a diktatúra ellenségeinek bélyegzett személyek gyors eltüntetéséreszolgáltak az internálótáborok. Ezek közül az egyik leghírhedtebb a recski kényszermunkatábor volt, amelynek létét a megfélemlítés hatására társadalmi hallgatás övezte. Szabadulásuk után az egykori internáltaknak sem volt érdemes beszélni megélt kálváriájukról. A kádári évtizedek alatt is tagadták az egykori táborok létezését, a rendszerváltoztatás előtti években azonban megtört a jég: Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza riportokat készített az érintettekkel, kameráik előtt pedig megszólaltak egyaránt az áldozatok és a tettesek is.

1989. augusztus 23-án több mint kétmillió a balti államokban élő ember tiltakozott 600 kilométeres élőlánccal a Molotov–Ribbentrop paktum (Sztálin–Hitler-megállapodás) aláírásának 50. évfordulóján országaik szovjet megszállása ellen. Az 1939-ben aláírt egyezmény és az azt kiegészítő titkos záradék felosztotta Közép- és Kelet-Európát a két totalitárius nagyhatalom, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió között. 2011 óta augusztus 23-a a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja.

1986-ban, az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg a Köpeczi Béla által szerkesztett háromkötetes Erdély története című monográfia. A három kötet a történelmi tájegység múltját a kezdetektől egészen a kommunista korszakig tárgyalja. A kötetek jelentőségét mutatja, hogy az egyetemi történész-képzésben a mai napig használt kézikönyv. A Ceaușescu-vezette román diktatúra hisztérikus kirohanásokkal tiltakozott a kötetek tartalma, azaz Erdély valós történelmének publikálása ellen. Az eset jól mutatja azt, hogy milyen mélyre került a magyar és a román kommunista diktatúrák kapcsolata.