A második világháború szinte még be sem fejeződött, de a harcok fő színtereként szolgáló Európa jövője már megpecsételődött. A Szovjetunió által elfoglalt országokban megkezdődött a helyi kommunista diktatúrák kiépítése, míg az Amerikai Egyesült Államok hadereje által felszabadított nyugat-európai országokban megteremtődött a demokratikus kibontakozás lehetősége. Európát és a világot vasfüggöny szelte ketté, a két oldalán két teljesen különböző világrenddel. A hidegháború évtizedei alatt a helyettesítő háborúkon, a technológiai fölényért vívott küzdelmen túl, harc folyt a gondolatokért is. Ebben az utóbbi küzdelemben vállalt oroszlánrészt az amerikai Commentary című folyóirat, amely mindvégig a kommunizmus elleni küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában 2015-ben megjelent Szabadság/Harcosok – Hidegháborús írások című kötet a nagynevű folyóirat 15 tanulmányát közli magyar nyelven, amelyek hozzájárultak a lelkekért folytatott háború sikeres megvívásához.
1917-ben két Európában teljesen ismeretlen ideológia jelent meg a nemzetközi színtéren: a leninizmus és a wilsonizmus – állapítja meg a kötethez írt bevezetőjében Békés Márton eszmetörténész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a kötet szerkesztője. Alig egy emberöltővel később, a második világégést követően a két univerzalizmus történelmi lehetőséget kap a bizonyításra: Közép- és Kelet-Európa a leninizmus ideológiai alapján nyugvó Szovjetunió megszállása alá került, míg a kontinens nyugati fele az amerikai csapatok felszabadítása nyomán a szabad világ részét képezhette. A két ideológia immár kontinensnyi területek felett diszponált. A Szovjetunió azonban nem elégedett meg a közép-európai országok leigázásával, még nagyobb birodalom kiépítésére törekedett, de ehhez szüksége volt a nyugati világ ideológiai meggyöngítésére is. Ehhez minden, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában élő kommunista szimpatizáns értelmiségit (Lenin szavaival a „hasznos hülyéket”) fel is használt. A vietnami háború befejezése és az amerikai csapatok térségből való kivonulása tökéletes terepet jelentett a kommunista propaganda számára az Egyesült Államok lejáratásához a saját országhatárain belül. A hazatérő amerikai katonákat a baloldali sajtó és az értelmiség által félrevezetett tömegek folyamatosan gyalázták, a háborút teljesen értelmetlennek tartották, s az igazi ellenséget nem a Szovjetunióban, hanem saját hazájukban vélték fölfedezni. Sokáig úgy tűnt, a „Vietnam-szindróma” teljesen maga alá temeti az Egyesült Államokat.
Hogy ez mégsem történt meg, abban óriási szerepe volt a Commentary folyóiratnak és körének. Az irodalomkritikus Norman Podhoretz vezetésével – aki 1960-ban vette át az újság szerkesztését – a neokonzervatív értékeket felvállaló folyóirat megkezdte a „Vietnam-szindróma” felszámolását. A folyóirat a második világháborút követően jött létre, eredetileg az amerikai zsidó értelmiség szócsöveként, azonban az évtizedek során egyre nagyobb, országos szintű jelentőségre tett szert színvonalas tanulmányai, érdeklődésre számot tartó elemzései okán. A folyóirat legdinamikusabb korszaka éppen a Vietnamból való 1973-as kivonulás és az 1989-ben tetőző közép-európai antikommunista forradalmak közé tehető. A folyóirat nagynevű szerzői fokozatosan építették le a vietnami csalódás okozta hamis önvádakat és ismételten felhívták a figyelmet a kommunizmus veszélyeire. Ehhez minden alapjuk megvolt. Kiváló szakemberek lévén ismerték a kommunista ideológia természetét, ahogy ismerték a hétköznapi kommunizmus történetét is. Tudták, hogy egy agresszívan terjeszkedő birodalmi ideológiával állnak szemben, amely ellen nem elég a passzív védekezés addig alkalmazott eszköztára (feltartóztatás doktrínája), míg a „békés egymás mellett élés” és az „enyhülés” (détente) hamis felfogása csak a szovjetek további erősödését segíti elő, miközben a nyugati világ lassan az önvédelem jogát is feladja.
A folyóiratnak óriási szerepe volt abban, hogy az amerikai közhangulat, az 1980-as évtizedre jelentősen megváltozott. Az Új Baloldal amerikaellenes tábora vereséget szenvedett, s a Ronald Reagan elnökké választásával bekövetkező neokonzervatív fordulat egyértelművé tette, hogy a hidegháborús küzdelem döntő pillanatához érkezett, amely harc ideológiai frontján a Commentary a legfontosabb szerepet vállalta.
A kötet tizenöt a Commentary oldalain megjelent tanulmányból áll, amelyeket a szerkesztő négy fejezetbe sorolt be. Az első fejezetben a kommunista ideológia természetével foglalkozó elemzéseket olvashatunk. A második szerkezeti egységben kaptak helyet az „enyhülés” hamis illúziójára figyelmeztető írások. A harmadik fejezet a stratégiai szembenállás módszereiről értekezik, míg a záró fejezet a Szovjetunió bukása után íródott két tanulmányt tartalmaz, amelyek a kommunizmus örökségére tekintenek vissza. A könyvben olyan neves személyiségek tanulmányait olvashatjuk, mint például John Lukacs, Robert V. Daniels, Richard Pipes, Alain Besançon történészek, Vlagyimir Bukovszkij szovjet disszidens, emberjogi aktivista, vagy éppen Jeane Kirkpatrick diplomata, az USA egykori ENSZ-nagykövete. A tanulmányokat Joshua Muravchik történész, külpolitikai elemző válogatta, akinek egy írása szintén helyet kapott a kötetben. (Muravchik nagysikerű Földreszállt mennyország című, a szocializmus történetét feldolgozó monográfiáját 2014-ben jelentette meg magyar nyelven a Közalapítvány.) A könyv Békés Márton, a kötet szerkesztőjének bevezető tanulmányával indít, amely nem csak a folyóirat történetével ismerteti meg az olvasót, de a hidegháború korszakát bemutatva egyben kontextusba helyezi a tanulmányokat. A könyvet végigolvasva megértjük miért is volt sikeres a Commentary küzdelme a lelkekért vívott hidegháborús küzdelemben.
Balogh Gábor
Szabadság/Harcosok – Hidegháborús írások. Békés Márton (szerk.) KKETTKK, Bp. 2015.
A kötet a Terror Háza Múzeum webshopjában, ide kattintva megvásárolható.
A sorozat eddig megjelent írásai:
Karol Sauerland: Együtt egyedül – A Szolidaritás naplója
Schmidt Mária (szerk.): Helmut Kohl – Az egyesítés kancellárja
Kormos Valéria: Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban