1989. május 11-én a Republikánus Kör demonstrációt szervezett a Művelődési Minisztérium épülete elé, tiltakozván a kötelező iskolai orosz nyelvoktatás ellen. Az 1949-ben első idegen nyelvvé nyilvánított orosz teljesen idegen volt a magyar oktatási rendszer számára. Nem állt rendelkezésre szakképzett tanerő, nem voltak tankönyvek és módszertani útmutatók sem, de a rendeletet végre kellett hajtani. Az orosz nyelv kötelezővé tétele Magyarország szovjetizálásának egyik szimbolikus eszköze volt, így nem véletlen, hogy negyven évvel később a rendszerváltoztatás egyik alapvető követeléseként fogalmazódott meg a nyelv kötelező tanításának az eltörlése.

Sorozatunkban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak a rendszerváltoztatás történetéhez illeszkedő kiadványait mutatjuk be. Mai írásunkban az egyik legismertebb szovjet disszidens, emberjogi harcos Vlagyimir Bukovszkij Moszkvai per című monográfiáját ismertetjük. A kötetben a szerző saját moszkvai levéltári kutatási eredményeit teszi közzé az 1990-es évek elejéről. Bukovszkijt személyesen Jelcin elnök kérte fel, hogy szakértőként vegyen részt a kommunista funkcionáriusok ellen indított perben. De miért éppen őt választotta ki Oroszország első szabadon választott elnöke erre a feladatra? Miért vált abszurd komédiává a moszkvai bírósági színjáték? S miért lett sikerkönyv a Moszkvai per a megjelenését követően nem sokkal? Bukovszkij könyve nem csak a fenti kérdésekre ad választ, de konkrét példákon keresztül mutatja be a kommunista diktatúra működését.

Huszonegy évvel Louis Armstrong emlékezetes fellépését követően újra neves fellépőnek adott otthont a Népstadion, amely 1986. június 27-én délután négykor megnyitotta kapuit, hogy néhány órával később, mintegy hetvenezer ember előtt koncertet adjon a világhírű Queen együttes. Harmincöt évvel ezelőtt státuszszimbólummá vált Budapesten a Queen-jegy, a kilátogatók másfél órán át érezhették a vasfüggönyön túli szabadság szelét.

Kormos Valéria újságírónő 1990 előtt a Nők Lapjánál töltött közel két évtizedet, a rendszerváltoztatást követően a Magyar Nemzet főmunkatársa, később főszerkesztője lett. Ezideáig megjelent könyvei – így a Közalapítvány gondozásában kiadott A végtelen foglyai – Magyar nők a szovjet rabságban, 1945–1947 – fontos, a 20. századi magyar társadalom sorskérdéseit az egyén szemszögén keresztül tárgyaló munkák. Az Álomszövők című, legutóbb megjelent kötete a Kádár-korszak személyes nőtörténeteinek aprólékos, ám mégis diszkrét bemutatása. 

1990. szeptember 18-án, a Komszomolszkaja Pravda című újságban megjelent Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író, Hogyan mentsük meg Oroszországot? című nagyesszéje. A hazájából elüldözött írónak több mint harminc év után először jelent meg új írása a szovjet sajtóban. Ezt megelőzően a nevét sem volt ajánlott megemlíteni, hacsak nem negatív kontextusban. Dolgozatában Oroszország helyzetét elemezte és az ország jövőképét vázolta föl a hidegháború végén. 

A rövid 20. század történetének egyik legsikeresebb periódusa – kevés volt belőle – volt az az időszak, amely az 1980-as évek végén vette kezdetét a közép-európai országokban zajló antikommunista forradalmakkal, s amelyek végül elvezettek Európa újraegyesítéséhez. Ebben a folyamatban kiemelt szerepe volt Helmut Kohlnak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, aki jól tudta, hogy a német egység nyitja majd meg az utat Európa újraegyesítése felé. A kancellár politikai szerepvállalását bemutató, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában 2016-ban megjelent tanulmánykötet Helmut Kohl történelmi teljesítménye előtt tiszteleg.