1990-ben, több mint ötvenévnyi tagadás után, Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára elismerte az 1939-ben megkötött Sztálin–Hitler-paktum (Molotov–Ribbentrop-paktum) titkos záradékának létezését. A paktum lényegében egy megnemtámadási egyezmény volt, a hozzá csatolt titkos jegyzőkönyv pedig Közép- és Kelet-Európának a két totalitárius diktatúra közötti felosztását vázolta fel. Habár a náci Németország 1945-ben elbukta a második világháborút, a Szovjetunió nem csupán érvényesíteni tudta az 1939-es paktumban foglaltakat, de újdonsült szövetségeseinek köszönhetően még bővítette is az általa megszállt területek nagyságát.

1991. augusztus 19-én hajnalban a moszkvaiak a szokásos műsor helyett a Hattyúk tava balettklasszikusát láthatták a szovjet televízió képernyőin, még a rádió is Csajkovszkij művét sugározta. Közben a főváros utcáin harckocsik dübörögtek. Amitől hosszú ideje sokan féltek, nem csak a Szovjetunióban, de szerte a világon, most bekövetkezett. Keményvonalas kommunista vezetők puccskísérletet hajtottak végre a visszarendeződés érdekében. Aznap mindenki számára világossá vált, hogy a diktatúra visszatérése nem is annyira lehetetlen. A moszkvai helyzet értelemszerűen a szabadságukat éppen visszaszerző közép-európai nemzetek számára sem volt közömbös.

1991. augusztus 16-án, pénteken délelőtt tizenegy órakor a ferihegyi repülőtér kifutóján Magyarország földjére lépett II. János Pál pápa. Megérkezése után letérdelt és megcsókolta a földet. Az elkövetkező öt napban a Szentatya az ország minden részébe ellátogatott, Esztergom és Budapest mellett misét mondott Pécsett, Szombathelyen, Máriapócson és ökumenikus Istentiszteleten vett részt Debrecenben. Találkozott politikai vezetőkkel, tudósokkal és a magyar fiatalokkal, akik az egész Népstadiont megtöltötték, hogy láthassák és meghallgathassák a pápát. Látogatása történelmi jelentőségű, nem csak azért mert első ízben járt Szent Péter utóda Magyarországon, de azért is mert minden szavával a visszaszerzett magyar szabadság megbecsülésére és a vele járó felelősségre hívta fel a figyelmet. 

A második világháború szinte még be sem fejeződött, de a harcok fő színtereként szolgáló Európa jövője már megpecsételődött. A Szovjetunió által elfoglalt országokban megkezdődött a helyi kommunista diktatúrák kiépítése, míg az Amerikai Egyesült Államok hadereje által felszabadított nyugat-európai országokban megteremtődött a demokratikus kibontakozás lehetősége. Európát és a világot vasfüggöny szelte ketté, a két oldalán két teljesen különböző világrenddel. A hidegháború évtizedei alatt a helyettesítő háborúkon, a technológiai fölényért vívott küzdelmen túl, harc folyt a gondolatokért is. Ebben az utóbbi küzdelemben vállalt oroszlánrészt az amerikai Commentary című folyóirat, amely mindvégig a kommunizmus elleni küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában 2015-ben megjelent Szabadság/Harcosok – Hidegháborús írások című kötet a nagynevű folyóirat 15 tanulmányát közli magyar nyelven, amelyek hozzájárultak a lelkekért folytatott háború sikeres megvívásához. 

A rendszerváltoztatás és az első szabad választások kapcsán megjelent kampánytermékek a plakátművészet remekeit hozták létre. A Magyar Demokrata Fórum Tovariscsi, konyec! vagy a FIDESZ Tessék választani! című plakátjai egyaránt a kommunista múlttal való szakítást fejezték ki. Ebbe a sorba illeszkedik az MDF Országos tavaszi nagytakarítást! követelő plakátja is. 

Sorozatunkban a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány rendszerváltoztatás történetéhez illeszkedő kiadványait mutatjuk be. Mai írásunkban Mart Laar észt történész, volt miniszterelnök Vissza a jövőbe című kötetét ismertetjük. A szerző részletesen elemzi Közép-Európa sorsát a második világháború végétől a hidegháború befejezésééig, bemutatván azt a folyamatot, amely során a közép-európai emberek legyőzték a kommunizmust és visszaszerezték országaik szabadságát.