1948-ig a Szabolcs megyei Pócspetri átlagos kis magyar falunak számított. Ez az ismeretlenség 1948. június 3-án egy csapásra megváltozott. Attól a naptól fogva a kommunista propaganda „rendőrgyilkos falunak” címezte a települést. Pócspetri lakosainak a rendszerváltoztatásig kellett várniuk, hogy lemoshassák közösségükről a hamis szégyenbélyeget.

A Szolidaritás szakszervezet létrehozása valóságos csapás volt nem csak a lengyelországi, de valamennyi kommunista diktatúra számára szerte a világon. A szakszervezetet munkások hozták létre, ők tartották fenn és álltak ki mellette betiltását követően az illegalitás éveiben is. Az 1980-as évek lengyelországi történéseinek egyedülálló és felbecsülhetetlen forrása Karol Sauerland Együtt, egyedül című naplója, amely 2015-ben jelent meg magyar nyelven a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában. 

Az azeri és örmény nép közötti gyűlöletet a szovjeturalom idején mesterségesen elfojtották, és ez egészen Gorbacsov reformpolitikájáig sikeresnek bizonyult. A Kaukázusban 1988-ban robbant fel az „etnikai bomba”, működésbe lépett egy megállíthatatlan erőszakspirál.

1991. július 2-án végleg hazatért Magyarországra Varga Béla katolikus lelkipásztor, az 1945-ben megválasztott Nemzetgyűlés elnöke. Varga 1947-ben kényszerült hazája elhagyására, nyomában az ÁVÓ-val és a szovjet titkosszolgálattal, az NKVD-vel (a KGB jogelődje). Az egykori balatonboglári plébános 1990-ben érkezett először Magyarországra, hogy több mint négy évtizednyi kényszerű távollét után, mint az 1945-ben választott Nemzetgyűlés elnöke, hogy átadja hivatalát Szabad Györgynek, az első szabadon választott Országgyűlés elnökének, helyreállítva ezzel a jogfolytonosságot. Egy évvel később végleg visszatért hazájába. Élete utolsó éveit az 1930-as években saját maga által építtetett balatonboglári plébánián töltötte. 

1990. március 10-én, Moszkvában a magyar kormány és a Szovjetunió kormányának képviselője egyezményt írtak alá a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásáról. A dokumentum 1991. június 30-át határozta meg a megszállás utolsó napjaként. Habár az utolsó szovjet katonatiszt, Viktor Silov, már június 19-én távozott az országból, Magyarország szuverenitása június 30-val állt teljes mértékben helyre. Aznap országszerte megünnepelték a függetlenség visszaszerzését. Másnap, július 1-én, Prágában Antall József Magyarország miniszterelnöke aláírta a Varsói Szerződés föloszlatásáról szóló okmányt. 

1991. június 28-án a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) budapesti találkozóján a szervezet fennállásának legrövidebb ülésén a tagállamok kimondták a KGST jogutód nélküli megszűnését. A találkozót elnöklő Kádár Béla külgazdasági miniszter rövid megnyitóját követően a résztvevők ellenvélemény nélkül határoztak a szövetség fölszámolásáról.