A rendszerváltoztatás mérföldkövének tartott első lakiteleki találkozót 1988. szeptember 3-án, egy újabb ellenzéki összejövetel követte, amelynek keretében a résztvevők szervezett mozgalommá nyilvánították a Magyar Demokrata Fórumot. 

1991. szeptember 17-én New Yorkban az ENSZ székháza előtt felvonták Észtország, Lettország és Litvánia zászlaját, ezzel a nemzetközi szervezet hivatalosan is elismerte a három balti országot, mint önálló, szuverén államokat. Lezárult egy közel ötven éves periódus a Baltikum történetében, amelyet a két múlt századi totalitárius nagyhatalom megszállása töltött ki. Az idáig vezető út azonban hosszú és rögös volt. 

Szabad György életében a 20. század valamennyi a magyarságot ért kollektív traumáját elszenvedte. Üldözték Romániában, mint a magyar kisebbség tagját, zsidó származása okán a második világháború alatt munkaszolgálatra kényszerítették, ahonnan a háború végén az út nem a szabadságba, hanem szovjet fogságba vezetett. 1945-öt követően előbb polgári származása és rövid kisgazdapárti párttagsága vált „legfőbb bűnévé” a kommunista diktatúra szemében, majd a deportálásból hazatért felesége 17 holdas öröksége miatt kuláklistára tették, s földjét elvették a fiatal gazdálkodótól. Ekkor mindössze 25 éves volt, másnak a fenti sorscsapások töredéke is elég lett volna, hogy összeomoljon a nyomás alatt, Szabad György azonban erőt merített az őt és családját ért tragédiákból, így lett a múlt század egyik legelismertebb történésze, rendszerváltoztató politikus és az első szabadon választott Országgyűlés első elnöke. Addig azonban hosszú utat kellett megtennie.

1987. szeptember 27-én a Bács-Kiskun megyében fekvő Lakitelek községben, Lezsák Sándor költő, tanár házának kertjében több mint 180 értelmiségi részvételével került sor a népi-nemzeti ellenzéki irányzat első seregszemléjére. Ugyanezen a napon, a kertben fölállított sátorban került sor a későbbi rendszerváltoztató párt, a Magyar Demokrata Fórum megalapítására. Lakitelek, a rendszerváltoztatás történetének egyik legfontosabb állomásává vált.

1991-ben párhuzamosan a szovjet csapatok kivonásával, sor került a Varsói Szerződés felszámolására. Az 1955-ben létrehozott kényszerszövetség a szovjet nagyhatalmi és biztonságpolitikai igények európai kielégítésének eszközéül szolgált. Moszkva még 1990-ben is a szövetség fenntartása mellett kardoskodott, mivel tudta, hogy arra hivatkozva bármikor beavatkozhat a közép-európai országok életébe. 1991-re azonban ismét nagyot fordult a világ. A térség országai az előző évben visszaszerezték belső szuverenitásukat, ami lehetővé tette, országaik függetlenségének helyreállítását. Óriási ellenszélben kellett mindezt végrehajtaniuk. Ma már nem annyira meglepő módon az ellenérdekelt oldalon a szovjetek mellett a nyugat-európai vezetők is ott álltak. A Varsói Szerződés felszámolásáról Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze beszélt a Kossuth Rádió 30 éve szabadon című műsorában. 

„Egy percről percre születő demokráciában, amikor méterről méterre kell visszafoglalni a mindent benőtt és mindent elgazosított hazugságtól a valóság tartományait, a személyes erkölcsi tekintély, a személyes erkölcsi hitel szinte előfeltétel ahhoz, hogy valakit egyáltalán meghallgassanak és komolyan vegyenek az emberek.” – írta egy 1990-ben megjelent tanulmányában Csengey Dénes, aki mindkét fent nevezett előfeltétellel rendelkezett. A rendszerváltoztatás ikonikus alakja, a Magyar Televízió székházának „visszafoglalója” 30 évvel ezelőtt, 1991. április 8-án hunyt el, mindössze 38 évesen. 2019-ben, a 30 éve szabadon emlékév keretében a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Magyar Posta bélyegívet bocsátott ki a rendszerváltoztatók tiszteletére. Az íven Csengey Dénes portréját is elhelyeztük.