Magyarországot a kommunista blokk országai közül az egyik „legélhetőbb” diktatúraként tartották számon, köszönhetően annak, hogy 1956 után a pártvezetés, tanulva a Rákosi-korszak hibáiból úgy döntött, életszínvonal-javító politikájával megpróbálja elzárni a társadalmat a politikai véleménynyilvánítás lehetőségétől. Az 1960-as évtizedtől milliók számára vált elviselhetőbbé a mindennapi élet, de ennek, mint később kiderült súlyos – pénzben nem mérhető – ára volt. Emellett milliók, a Kádár-rendszer által letagadott szegénységben élők, a felzárkózás helyett csak még mélyebbre süllyedtek. Ez volt a gulyáskommunizmus másik arca.