1991-ben már Közép-Európa-szerte „nagyüzemben” zajlott a szovjet csapatok kivonása a megszállt országokból. A térség országai számára mindez, több mint négy évtized után a függetlenség visszaszerzését jelentette. A szovjet társadalom jelentős része számára viszont a csapatkivonás felért egy háborús vereséggel. Nem véletlenül. A szovjetek úgy tekintettek a közép-európai régióra, mint háborús trófeára. Ráadásul a megszálló csapatokban való szolgálat katonák milliói számára jelentett a hazainál jóval kényelmesebb életet és biztos megélhetést. A szovjet csapatkivonás szovjet csapatokat érintő következményeiről Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze beszélt a Kossuth Rádió 30 éve szabadon című műsorában. 

1989-re a közép-európai országok sorra rázták le magukról a kommunista diktatúra bilincseit. Ekkorra már az NDK vezetésének is szembe kellett néznie saját népe anti-kommunista lázadásával. Ez a Szovjetunió számára kétszeresen is fájdalmas volt, hiszen a keletnémet államra, mint a második világégés legjelentősebb háborús trófeájára tekintett. A diktatúrában élők azonban nyíltan lázadtak a kommunista rendszer ellen, s a német egység mellett szálltak síkra. 

Ha valaki a rendszerváltoztatás eseménytörténetének helyszíneit kívánja felkutatni, általában első helyen a Hősök tere, a Petőfi-szobor, a Batthyány-örökmécses, a Jurta Színház vagy éppen a Kossuth tér kerül az érdeklődése homlokterébe. Mindemellett a rendszerváltoztatás történetének számtalan informális helyszínét tartjuk számon. A tömegtüntetések megszervezése és az ellenzéki szervezetek találkozóhelyei nagyrészt kevésbé ismert terekben, általában kocsmákban, éttermekben zajlottak le. Amikor törzshelyünkön kedvenc ételünket vagy italunkat fogyasztjuk, talán nem is sejtjük, hogy 30 évvel ezelőtt történelmi események előkészítése zajlott ezeken a helyszíneken.