Bár a fogalmat sokan Mihail Gorbacsov nevéhez kötik, aki 1986-ban hirdette meg a nyíltság politikáját, a kifejezés eredetileg Andrej Szaharov fizikus és disszidens nevéhez fűződik, aki már az 1960-as években arról értekezett, hogy a Szovjetuniót csak a nyílt politizálásra való kényszerítéssel lehet eltántorítani a fegyverkezéstől. Gorbacsov úgy gondolta, hogy a nyílt politizálás, a cenzúra lazítása és a szovjet múlt bizonyos részeinek feltárása segítheti az átalakítás (peresztrojka) politikáját. Valójában azonban arra világított rá, hogy a kommunista rendszer a velejéig romlott, embertelen és nem lehet megreformálni. 

Hét budapesti ügyvéd által 1988-ban létrehozott civil szervezet, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a rendszerváltoztatás folyamatában. A szervezet javaslatára jött létre az Ellenzéki Kerekasztal, amelyet Kónya Imre, a Fórum képviselője elnökölt. Az első szabad választásokat megelőzően a szervezet dolgozta ki a Választási Etikai Kódexet, amelyet magára nézve valamennyi rendszerváltoztató párt kötelező érvényűnek tekintett. 

Az 1970-es évektől Magyarországon egyre több ember számára váltak elérhetővé tartós fogyasztási cikkek, úgymint a hűtőgép, televízió, lemezjátszó. Ezt a jelenséget nevezték gúnyosan frizsiderszocializmusnak. Bár ezek a termékek nyugati mércével nézve elmaradottnak számítottak, a szomszédos kommunista országok polgárai számára jórészt még elérhetetlenek voltak. 

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt. Az 1930-ban alapított történelmi pártot 1988. november 18-án alapították újra egykori tagjai. Az 1990-es első szabad választásokon a párt 44 képviselőt küldött az Országgyűlésbe, koalícióra lépett az MDF-el és a KDNP-vel, így az Antall-kormányba két minisztert (munkaügyi, földművelésügyi) is delegált.

Fiatal Demokraták Szövetsége. Az ELTE jogi kara mellett működő Bibó István Szakkollégium hallgatói és más fiatal egyetemisták által 1988. március 30-án alapított ellenzéki szervezet. Az időközben párttá alakuló szervezet, vezetőivel együtt, a rendszerváltoztatás egyik főszereplőjévé vált. Minden rendszerellenes ellenzéki megmozduláson részt vettek. Az 1990-es első szabad választásokon a párt 21 képviselője kapott mandátumot. 

Az 1989. decemberi romániai forradalmat követően hatalomra jutott posztkommunista elit az ország kilátástalan gazdasági helyzetéről a nemzetiségi ellentéteket felszítva kívánta elterelni a közvélemény figyelmét. 1990 márciusában az anyanyelvi jogaikért tüntető magyar lakosságra és az RMDSZ helyi vezetőire rátámadt a környékbeli falvakból Marosvásárhelyre szállított, leitatott román csőcselék, majd betörtek a párt székházába. A támadás során vesztette el bal szeme világát Sütő András író. Másnap a magyar lakosság a környékbeli cigányság segítségével visszaverte a román támadást. Jellemző, hogy a helyzet konszolidálását követően a magyar lakosság képviselőit vonták felelősségre.