Olyan személy, aki hazájából tartósan külföldre távozott. A kommunizmus évtizedei alatt elsősorban a kommunista tanokat elutasító, kritizáló „másként gondolkodókat” értették alatta. 

A Kádár-korszakban a déligyümölcsök (banán, narancs) hiánycikknek számítottak. Így ha ritkán beérkezett egy szállítmány, ez a felirat tájékoztatta a vásárlót a rendkívüli alkalomról.

Az 1989-es esztendő a csodák éve (annus mirabilis) néven vonult be a köztudatba. Az elnevezés az év közép-európai politikai eseményeinek váratlan gyorsaságára és fejleményeire utal: a kommunizmus a legtöbb helyen békésen omlott össze, véget ért a hidegháború, s ennek jelképeként az Európa kettéosztottságát jelképező berlini falat is ledöntötték.

1986. április 26-án felrobbant a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű egyik reaktora Csernobilban. A katasztrófa következtében többen életüket vesztették, a mai napig nem ismert az ádozatok pontos száma, mivel sokan csak évekkel a sugárfertőzés után hunytak el, az erőmű körzete lakhatatlanná vált. A kommunista vezetés próbálta eltitkolni az eseményt, majd csökkenteni a tragédia valódi mértékét. A baleset a Szovjetunió és az erőltetett iparosítás politikája bukásának jelképévé vált. 

1976-ban a csehszlovák kommunista kormány bejelentette, hogy ratifikálta az 1975-ben aláírt Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záródokumentumát. Ezzel a kommunisták – papíron – kötelezték magukat az emberi jogok tiszteletben tartására. Történt ez egy hónappal azt követően, hogy a bíróság koholt vádak alapján többéves börtönbüntetésre ítélte a The Plastic People of the Universe nevű együttes tagjait. Václav Havel író petíciót írt a bebörtönzöttek érdekében, amelyet több művész és értelmiségi is aláírt. A Charta ’77-nek elnevezett dokumentumot Havelék személyesen próbálták eljuttatni a  kormánynak, azonban a  titkosrendőrség letartóztatta őket. A  kihallgatások során életét vesztette Jan Patočka, az ismert filozófus. Ezzel azonban a rendszer petíciózó értelmiségből elszánt ellenzéket hozott létre.

A kádári Magyarország egyik utolsó nagy beruházási terve a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése volt. A magyar–csehszlovák közös tervek csak a Duna Szlovákiában található részére készültek el, a magyarországi munkát 1989-ben a megelőző évben lezajlott heves tiltakozásokra való tekintettel leállították. A beruházás így is óriási károkat okozott a természeti környezetben.