Ha valaki a rendszerváltoztatás eseménytörténetének helyszíneit kívánja felkutatni, általában első helyen a Hősök tere, a Petőfi-szobor, a Batthyány-örökmécses, a Jurta Színház vagy éppen a Kossuth tér kerül az érdeklődése homlokterébe. Mindemellett a rendszerváltoztatás történetének számtalan informális helyszínét tartjuk számon. A tömegtüntetések megszervezése és az ellenzéki szervezetek találkozóhelyei nagyrészt kevésbé ismert terekben, általában kocsmákban, éttermekben zajlottak le. Amikor törzshelyünkön kedvenc ételünket vagy italunkat fogyasztjuk, talán nem is sejtjük, hogy 30 évvel ezelőtt történelmi események előkészítése zajlott ezeken a helyszíneken.

A szamizdatkészítés hasonlóan a többi közép-európai kommunista diktatúrához Magyarországon is az 1970-es években vált az ellenzéki tevékenység egyik cselekvési formájává. A műfaj hazai történetében az 1980-as évtized volt a virágkor. Számtalan illegális kiadó, tucatnyi folyóirat és több száz kiadvány képezett ellensúlyt az állampárt által irányított sajtó hamis propagandájával szemben. A kiadványok az aktuális politikai kérdések mellett, a szomszédos országok híreit, a közelmúlt történetének eseményeit, vagy éppen környezetvédelmi témákat dolgoztak fel, egyben publicitást biztosítottak olyan tiltott íróknak, költőknek, akiknek nem volt lehetőségük más módon közölni műveiket. A nyomdatermékek előállításának módszerei széles skálán mozogtak, ahogy a technikai háttér is időről-időre változott. A mából visszanézve szinte megdöbbentő, hogy milyen kezdetleges módszerekkel kellett kifejezni papíron a szabad gondolatot. Alább következő írásunkban a szamizdat előállításának módszereiről nyújtunk ismertetőt.

Előző írásunkban az NDK megalakulásának körülményeit mutattuk be, a folytatásban a keletnémet állam rendszerváltoztatáshoz vezető útját elemezzük.

10 nappal a visegrádi csúcstalálkozót követően, 1991. február 25-én Magyarország újabb nemzetközi csúcstalálkozónak és történelmi jelentőségű eseménynek adott otthont. Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén a tagállamok kimondták a VSZ katonai szervezetének feloszlatását. Fél évvel később már maga a testület sem létezett. A szervezet feloszlatásában a legfőbb érdemet a „hármak”, azaz a Visegrádi Együttműködés országai tudhatták a magukénak. 

„A rendszer arra épül, hogy az emberek nem merik azt mondani, amit gondolnak. Ez pedig oda vezet, hogy kezdik már csakis azt gondolni, amit mondanak. Bizonyos idő elmúltával a cenzúra környezetté válik, rajta van a házfalakon, rajta van az arcodon, az öltözködéseden, a testtartásodon, nemcsak a betiltásban, a titokban, az alagsorban mutatkozik meg, hanem a homlokzaton is, a dicsekvésben, a jelszavakban, az állami szertartások szépészeti előírásaiban.” – írta Konrád György, Önkiadás című 1986-os írásában. Az előbbi látleletet bármely totalitárius országra nézve érvényesnek tekinthetjük. Mégis, pont az iménti idézetet tartalmazó kiadvány és a több tízezer szamizdat kötet és újság bizonyítja, hogy a szavak és a belőlük formálódó gondolatok hozzájárultak a diktatúrák bukásához. Sorozatunkban a szamizdat keletkezését, közép-európai térhódítását tekintjük át, míg a folytatásban a magyarországi szamizdat történetével foglalkozunk. 

A berlini fal „leomlása” és az NDK 30 évvel ezelőtti megszűnése a hidegháborús világ végét jelentette. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió számára „presztízs-projekt” volt. Nem csupán a második világháborúban szovjeteket ért német támadás miatt tartották fenn a kommunista államot, de az életképtelen ország működőképességének bizonyítása a Szovjetunió tekintélyét volt hivatott biztosítani.