„George Bush Európa és a németek szerencséje.” – fogalmazott az amerikai elnök kapcsán Helmut Kohl. A szintén történelmi teljesítménnyel büszkélkedő német kancellár megállapítása tömör de lényegre törő. Valóban Bush elnök volt az a vezető, akinek a támogatásával Németország és ezzel Európa újraegyesült. Az ő ciklusa alatt sikerült lezárni a hidegháború több mint negyven éven át tartó történetét, amelyből az Amerikai Egyesült Államok végül győztesen került ki. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2012-ben nemzetközi konferenciát szervezett a Terror Háza Múzeumban a XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával az elnök történelmi teljesítménye előtt tisztelegve. A konferencián elhangzott előadások írott, bővített változatait még ugyanabban az évben publikálta a XX. Század Intézet, Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész szerkesztésében.
George H. W. Bush 2020 októberében felavatott szobra a budapesti Szabadság téren
George H. W. Bush 1989 és 1993 között volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A „csodák évében”, 1989-ben vette át hivatalát elődjétől Ronald Reagantől, akinek nyolc éven át alelnöke volt. A két elnök történelmi teljesítményének értékelése elválaszthatatlan egymástól. John O’Sullivan író, újságíró, Margaret Thatcher egykori tanácsadója találóan fogalmaz a kötetben szereplő tanulmányában: „1989-et Reagan provokálta ki, és készítette elő, mint afféle varázsló, de a diplomata alkatú Bush menedzselte okosan végig.” Pontos megállapítás, talán annyi kiegészítés fér hozzá, hogy 1989 előkészítésében Bush is aktív szerepet vállalt, mint Reagan alelnöke. A hidegháborút már tulajdonképpen Reagan elnökségével megnyerte az Egyesült Államok, de Bush elnökre várt az a feladat, hogy tevékenyen hozzájáruljon a közép-európai országok visszaszerzett szabadságának elismeréséhez és Európa újraegyesüléséhez. Mindezt úgy kellett végrehajtania, hogy ne okozzon összeomlást az európai átrendeződés, hanem békésen, áldozatok nélkül menjen végbe a folyamat.
George H. W. Bush 1924-ben született, édesapja nyomdokain haladva az üzleti életben kezdte meg a pályafutását. Olajcéget alapított, jelentős vagyonra tett szert, majd a legnemesebb amerikai hagyományoknak megfelelően politikai pályára lépett, amely egészen a csúcsra vezetett. A Republikánus Párt színeiben volt képviselő, szenátor, egy időben a párt elnöke, hazája ENSZ- majd pekingi nagykövete és a CIA igazgatója. 18 évesen, a második világháború alatt lett a haditengerészet legfiatalabb pilótája, számos bevetésen vett részt. 1981 és 1989 között Ronald Reagan alelnökeként szolgálta hazáját, akitől 1989 januárjában vette át az elnöki hivatalt. Mozgalmas négy év következett az elnök és a világ életében. Bush nyíltan szakított a világháborút lezáró és a hidegháborús állapotokat stabilizáló jaltai és az azt megerősítőt 1975-ös helsinki világrenddel. 1989-ben első hivatalban lévő elnökként ellátogatott a vasfüggöny mögé Lengyelországba és Magyarországra. 1989. július 11-én, Budapesten a Kossuth téren a szakadó eső ellenére óriási tömeg várta az amerikai elnököt. Bush látva az órák óta rá váró hatalmas tömeget eltépte előre megírt beszédét és szabadon kezdett beszélni a téren összegyűlt magyar emberekhez: „Fogom ezt a beszédet és összetépem. Túl régóta állnak már itt. Azt akarom, hogy tudják, az Egyesült Államok elnökeként azért jöttem ide, mert mi amerikaiak különleges, szeretetteljes érzéseket táplálunk a magyar emberek iránt. Engedjék hát meg, hogy a szívemből szóljak, és ne szaporítsam a szót.”
A kötetben szereplő tanulmányok részletesen elemzik Bush elnökségének világpolitikára gyakorolt hatását. A teljesség igénye nélkül néhány tanulmányról: Hans Kaiser újságíró, politikus a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodájának volt vezetője a német egység előkészítőjeként mutatja be tanulmányában a volt elnököt. Karol Sauerland Petőfi-díjas filozófus, a Szolidaritás szakszervezet egykori aktivistája saját naplóján keresztül mutatta be az 1989-es esztendő változásait. Balogh András diplomata, történész a jaltai világrend megszűnését és Bush elnök ebben vállalt történelmi szerepét elemzi dolgozatában, míg a már idézett John O’Sullivan Magyarország sajátos hidegháború alatti helyzetét vette górcső alá.
A kötet részleteiben mutatja be George H. W. Bush, az USA 41. elnökének történelmi teljesítményét. Elnöksége alatt újraegyesült Németország és Európa, s megszűnt a Szovjetunió. Mindez komolyabb megrázkódtatás, jelentősebb válságok nélkül ment végbe, amelyben óriási szerepe volt az elnök politikájának. Ugyanakkor Bush elnök már látta azt, hogy a hidegháború utáni korszak teljesen új kihívások elé fogja állítani hazáját és szövetségeit, amelyekre nem lehet az eddigi módszerekkel reagálni. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a kötet szerkesztője írja tanulmányában: „Az elnök jó munkát végzett. Felkészítette a világot arra, hogy a 21. századba lépve, a 20. század terheitől, utópikus gondolkodásától megszabadulva nézzen szembe az új feladatokkal.”
Balogh Gábor
Európa szerencséje – George H. W. Bush, az USA 41. elnöke. Schmidt Mária (szerk.) XX. Század Intézet, Bp. 2012.
A kötet a Terror Háza Múzeum webshopjában, ide kattintva megvásárolható.
A sorozat eddig megjelent írásai:
Karol Sauerland: Együtt egyedül – A Szolidaritás naplója
Schmidt Mária (szerk.): Helmut Kohl – Az egyesítés kancellárja
Kormos Valéria: Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban
Vlagyimir Bukovszkij: A moszkvai per
Békés Márton (szerk.): Szabadság/Harcosok
Schmidt Mária (szerk.): Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen – Ronald Reagan 1911–2004
Mit kezdjünk vele? – Kádár János (1912–1989)
Schmidt Mária (szerk.): Egymásnak ítélve – Fekete március Marosvásárhelyen
Schmidt Mária (szerk.): Kommunista világ született